A dicsőség hírharangját kongatom előtted

Novorođenče ispred tebe zvono slave

újszülött gyermek

udaram

érc szava zengje, hogy megjöttél e földre

neka zvuk metala objavljuje na zemlju si stigao

egyedül és fegyvertelenül s mégis

samotno nenaoružano ipak

a győzelem ígéretével szívedben

u srcu sa obećanom pobedom

s én már hallom is a dalt, amely

i već čujem pesmu koja

felharsan egykor síró ajkaid közül.

će se jednom iz tvog plačnog usta odjekivati.

Dél van és kint járok a mezőn, ahol

Podne je na livadi koračam gde

szorgalmas parasztok dolgoznak a földdel

marljivi seljaci zemlju obrađuju,

apák és anyák, akik éppen olyan kicsinyek és

očevi i majke koji su među belim,

tehetetlenek voltak, amilyen te vagy most

na mleko mirišljavim jastucima baš tako

tejszagú, fehér párnáid között

maleni i bespomoćni bili kao što si ti sada

s ha látnád őket a derűs napsütésben

i kad bi ih na vedrom sunčanom sjaju

a szőlőkben, virággal behintett réteken

u vinogradima, na cvećem obraslim livadama video

közéjük tipegnél, hogy köszönetet mondj

među njima bi tapkao da se zahvališ

fáradt tekintetük mosolyáért és azért az önfeledt

za osmeh umornih pogleda i za ono svesrdno

ölelésért, melyben csöppnyi életed fogamzott.

grljenje u kojem ti je sićušan život začet.

Te még csak alszol és céltalan barangolsz álmaidban

Ti još samo spavaš i u snovima besciljno skitaš

olykor felemeled a kezed és tíz kicsi ujjadon

koji put ruke dižeš i na tvojim prstićima

tíz fényes csillag tündököl szét a falak között

između zidova deset sjajnih zvezda blista

s ha olykor belekiáltasz a fájó, idegen világba

i ako kat-kad u bolan, stran svet krikneš

hangodban megzendülnek a végítélet harsonái.

u tvom glasu fanfari strašnog suda se oglašavaju.

Járom a mezőt, megtekintem magam a patak tükrében

Na livadi hodam, u ogledalu potoka se pogledam

s miközben rád gondolok, már nem is tudom

i dok na tebe mislim, više ni ne znam

te virulsz-e a bölcső fenekén vagy ott is én vergődöm

na dnu kolevke dal ti cvetaš ili u srcu sa sedam bodeža,

hét tőrrel a szívemben, hétszer halálra ítélten

sedam puta na smrt osuđeno tamo se ja otimam

mégis vidám mosollyal az ajkamon, melyet csókkal illetnek

ipak sa vedrim osmehom jer su me poljupcem dodirnuli

s a reménység parázs színei díszítenek.

i užarenim bojama nade kite.