A természet csupa ellentét:

Iz suštih suprotnosti je priroda:

Nappali fény és éji sötét,

Dnevna svetlost i noćna tama,

Kopár hegyek és virágos völgyek,

Cvećem posute livade i gola brda,

Piciny fűszálak, hatalmas tölgyek.

Pored ogromnog hrasta sitna trava.

A komor észak és a dalos dél,

Sumoran sever i  raspevan jug,

A tikkasztó nyár és a dermesztő tél.

Sparno leto i ledena zima,

A chaos, a rend,

Poredak, darmar,

A zaj és a csend,

Graja i tišina,

A föld és az ég,

Zemlja i nebeska pučina,

A kezdet és a vég.

Početak i kraj.

És ellentmondás a történelem.

Proturečna je i povest,

Egyéni érdek és honszerelem,

Rodoljublje i pojedinačni interes,

Viszálykodás és tömörülés,

Ujedinjenje i borba,

Az Isten nevében emberölés,

Ubistvo u ime Boga,

Felszökő pálya és letört vonal,

Uspon i slomljena karijera,

Bonyolult cselszövés, szakadt fonal.

Prekinuta nit, složena zavera.

A szolga, az úr,

Sluga, gospodar,

Az angol, a búr,

Englez, Transval,

A tömlöc, az őr,

Sužanj, stražar,

A béke, a tőr.

Mir i megdan.

És mind csupa hegy-völgy és mind csupa véglet,

I samo brda i doline i samo krajnosti,

Az emberi lélek, az emberi élet.

Ljudske duše, ljudi u stvarnosti.

Lobogó érzések, lehiggadt ész,

Smiren razum, plamteća čula ,

Feszülő tervek és remegő kéz.

Nadahmuti planovi i drhtava ruka.

A tett és a szó,

Reč i akcija,

A rossz és a jó,

Zao i dobričina,

A csonka, az ép,

Čitav i sakat,

A rút és a szép.

Lep i ražan.

S a számtalan végletnek egy az ura

Jedino što gospodari tim krajnostima

Világot átfogó harmónia.

Je sveobuhvatna harmonija.

Budimpešta, oktobar 1937.