Gyerek vagy még, a tagjaid

Dete si još, ipak

mégis már szinte készen

nežno sazreli udovi

vakítanak a hajlatok

blago se naziru

derengő rendszerében,

iza zastora mladosti,

s akár egy bujkáló mosoly,

i kao jedva primetan

ha csípőd nem, hát vállad

osmeh, ako ne bedro,

elárul és magadra hagy.

ramena te odaju.

Tetőtől talpig látlak.

Skroz sam te prozreo.

Nézlek, és nem birom tovább,

Gledam te, dalje ne mogu,

egyetlen moccanásra

iza jednog dodira

puhán megindul életem,

poput peščane dine

mint omló homokbánya.

meko se budi život u meni.

Gyenge vagy még, hát menekülj

Krhka si još, beži dakle,

mielőtt utolérne!

pre no što bi te stigao!

Előre biccen a fejed.

Klonula si kad te je

Az első ütés érte.

prvi šamar sustigao.

Mohón tülekszenek feléd

Žudno, pohlepno te gone

a leroskadó évek;

izmorene godine;

mint kiéheztetett botok,

poput izgladnele batine

a rengeteg megéled.

oživi se nepregledna šuma.

Éjszakáim! az éjszakák

Moje noći! i u tim noćima

didergő csőcseléke!

promrzla, crna rulja!

Testestül veti rád magát,

Svim telom hrli na tebe,

egy falatka kenyérre.

na delić svežeg kruha.

Fiatal csuklóid eltörik

Slomiše ti mladi članak,

és bezúzzák a hátad;

i svinuše kičmu;

az üdvösségük keresik,

spas, blaženstvo su tražili,

mit nálam nem találtak.

to, čega kod mene nema.

Az elveszített gyermeket,

Deteta, neoskrnavljenog,

vakító ifúságot!

sjajnu, blešavu mladost!

S kifosztva elhajítanak,

Opljačkanu te odbaciše

mint talpig tépett zsákot.

kao poderanu krpu.

Ez maradt belőled nekem?

To je ostalo od tebe?

Ájult közönnyel nézlek.

Ravnodušno te gledam.

Hová a váll, mely tündökölt,

Gde su ta mlada ramena,

nyoma a tündöklésnek?

gde je taj blesak?

Zavartan tesz-vesz a kezem

Zbunjeno krstim ruke –

az üres levegőben.

bezdušna je samica.

Te volnál, kit megöltek és

Ti si ta ubijena

én lennék, ki megöltem?

a ja sam tvoja ubica?