Együtt mentünk át a réten és szerettük egymást

Livadu smo zajedno prešli voleli smo se

tántorogtunk és énekeltünk, mint akik az álom borától részegek.

teturali i pevali kao oni koji su od vina sna nakresani.

Így rendeltetett, gondoltam kajánul és átadtam magam a

Tako je predodređeno mislio sam pakosno i predao se

pillanatnak, amely tüzesen ragyogott körülöttünk

trenutku koji je oko nas užareno sjao

tüzesebben, mint a nap, ahogy a felhők szegélyén állott

užarenije od sunca koje je na rubu oblaka stajalo

és folyó arannyal öntözte a mező virágait.

i cveće na livadi tekućim zlatom optočilo.

Később éreztem, hogy a távoli városban

Kasnije sam osećao da za nama u dalekom gradu

egy ablak nyílik ki utánunk, sír akit elhagytunk

jedan prozor se otvara, koju smo napustili plače

s a könnyei akadályozzák lépteinket. Nem beszéltem

i njene suze naše korake koče. Nisam govorio

de mikor a domboldal árnyékába heveredtünk

ali kad smo u hladu padine brežuljka prilegli

felmutattam a szívem és mindenki láthatta

i svoje srce pokazao svi su mogli videti

tele van félelemmel és könyörgéssel.

strahom i molitvom je ispunjen.