Eső cérnáiban a város,

Grad je u pletenici kiše,

a tornyok, a tetők, a parkok, a terek.

tornjevi, krovovi, parkovi, trgovi.

Falak mellett lopózó végrehajtó,

Pored zidova izvršitelj šunja, sad bi

most számonkérhetném a jussot,

mogao upitati šta je s baštinom

mit elvesztettem köztetek.

što sam družeći s vama izgubio.

Platánok, hársak gubbasztó kolompját

Skrivenim klepetušama platana, lipa

most kéne megkondítani.

sad bi trebalo zazvoniti.

Vigyázó, cinkos kapcsokkal fedeznek

Zaštitničkim, saučesničkim kopčama me

az út piros-fehér

crveno-bele rampe-pruge

sorompó-csíkjai.

ceste štite.

Egy hátraforduló tekintet jeladása.

Davanje znaka jednog pogleda u okretu.

Egy tapadóemlékű kéz.

Ruka sa slepljenim uspomenama.

Forró ujjak közt mintha újra

Među vrućim prstima kao da se

foganna még a múltra feszitett,

ponovo rađa na prošlost prikovan,

lefojtott ölelés.

zadavljen zagrljaj.

De nem a régi húz, míg sóváran les az új,

Al ne vuče prošlost, dok žudno vreba novo,

míg űz az el nem érhető jelen,

dok nedostižna sadašnjost goni,

míg a csipők forgóin felszökő

na polugama kukova sazrelim grudima,

kisarjadt mellek, vállak arcteremtő,

na živom kolutu obraze formirajućim

élő korongján örvénylik a szem.

ramenima oči poput vira se vrte.