Mintha létezhetne egy szilárd pont. Itt van pedig, e hínáros parton,

Kao da postoji neka čvrsta tačka. Tu negde, napušteno, na toj

elhagyottan. Függeszd fel most kérdéseid. Hasztalan lapozza a szél

močvarnoj obali. Okači sad pitanja. Zalud pretražuje vetar knjige,

minden könyvek minden oldalát. Az időnek nincs jelenléte, csak

lista list po list. Za vreme ne postoji prisutnost, tek anatomija

anatómiája a sziklák vésetében. Se ige, se bűvszó, mi eljuttathatna

u gravuri stena. Nit propoved, nit magija ne da uvida u njihovu

súlyos mértanukba. Hagyd hát el tudományod: semmit sem ér, hiszen

tešku geometriju. Oslobodi se nauke: ništa ne vredi jer čarolija je

varázslat, mit e szirtekbe gondolok. Bennük él, és a mi figyelmünk

u stenama, na to ukazujem. U njima živi, a naša pažnja je

mindig túlságos, avagy alkalmatlanul csekély. A ritkán fölszakadó

ili preterana ili nepodesno površna. I retko razilazeća magla

nyárvégi köd is többet tud a mozdulatlan csodákról.

krajem leta više zna o nepomičnim čudama.

Lehet bár nyers a kő, vagy verejtékkel darabjaira vágott: a geológia

Može biti kamen neobrađen ili mukotrpnim radom na komade rezan:

folyvást megcsúfoltatik. Alapja ez a földnek; nem málladéka. Gránit,

geologija će biti izrugana. Osnova je to zemlje; nikako razvalina. Granit,

melyben nincsen isteni szöszmötölés a szénvegyületekkel.

u kojem nema boženstvene premetačine sa organskim jedinjenjima.

Én csak a szívem mérem. Nem hozzájuk vagy általuk: csendjük az,

Ja tek moje srce merim. Ne prema njima ili s njima: u njihovu tišinu

mit magamra gombolok. Jól elférek e helyen; én, akinek szüntelen

se oblačim. Prija mi na tom mestu; meni, kome je svaki horizont uzak.

szűk a láthatár. Felejthetek végre magyarázatokat, a bölcsességek

Naposletku mogu zaboraviti objašnjenja, svaku sakupljenu rečenicu

mindahány összegyűlt mondatát. Szólnak mégis.

mudrosti. Ipak govore.

„- Hontalanná tetted perceid; beszüntetted az emberi lényeget. Kővé

„- Minuti su ti ostali bez domovine; ukinuo si bit čovečnosti.

válsz te is. Üldögélj a parton, morzsold a habokba könnyes titkaid.

Postat ćeš i ti kamen. Sedaj na obali, utisni svoje suzne tajne

Hidd csak: fölháborulnak az örök-sós tengerek. Ne kérdezd, hányadik

u valove. Poveruj: uzburkat će se večno-slana mora. Ne pitaj,

vagy a tévelygők között.”

koji si po redu među grešnicima.”

Tagadjak-e? Nem; én, a lélek vagyok itt, és mosollyal halok bármikor.

Dal da poričem? Ne; ja sam tu duh koji sa osmehom mine u bilo koje vreme.

Ráérek, hiszen nincs holnap, mi naptárba írható. Talpam becézi a finom

Dokon sam jer sutra što bi se u kalendar upisao ne postoji.

homok; hangafüvön pihen fejem.

Tabane mi prefinjenom pesku tepaju;

a glava na svilenoj crnjuši se odmara.

Tudom, ígéret vár; egy hívás, mi megtalál. Figyelem addig a susogást,

az álmokat; a csöndes árapályt. Térdig vízben hallgatom a sötétség

Znam, čeka me obećanje; jedan poziv, meni upućen. Dotle posmatram

legendáit, s hogy ura legyek majdan a beszédnek, elhagyom mind az

šumove, snove; tihu plimu i oseku. Do kolena stojeći u vodi osluškujem

emberi szót. Téveteg tudás ez, de az egyetlen igaz alkímia. Milliárd

legende tame, i da jednom budem vladar govora napuštam svaku

alkony káprázik szememben; s a sziklamezők az északi éjben kitárják

ljudsku reč. Pogrešno je to znanje ali je jedina prava alkimija. Milijarde

sorsomat.

sutona zasenjuju mi oči; nepregledan stenjak u severnoj noći otkriva

moju sudbu.

Aki kérdezni tud, elmondom annak e képtelen messzeséget. Elmegyek

most, nehogy elfelejtsem. Visszaszáll az álom a szilárd pont híján

Njemu, ko zna pitati, pričam o toj neverovatnoj daljini. Odlazim

sodródó világ zajos tereibe.

da ne bi zaboravio. Vraća se san u nedostatku čvrstog oslonca

u bučne prostore naopakog sveta.