Andrásnak

Andrašu

Sajgó izmú, kikopott,

Kao bolnim mišićima trošnih,

gonosz madzagok

opakih kanapa

rabjaként rángatott

drmusana ropkinja

kartonpapír bohóc vagyok,

komičarka sam od kartona,

ajtónkon kívül, odakint.

izvan vrata, napolju.

De újra, s újra

Ali opet i opet

gyógyulás vár,

prebol me čeka,

egyetlen kézben,

u jedinoj ruci,

a te kezedben.

u tvojoj ruci.

Kevés szavú kis vallomás ez.

Tiha ispovest je to.

A mi puritán regulánk szerint.

Prema našoj prostoj reguli.