Mert ha a szerelem elhagyott,

Jer ako te ljubav napušta

kipattogzik arcodon vékony

nezaštićenost na tvom licu

fehér rétegben a védtelenség,

u tankom, belom sloju ispuca

mint omló falon a salétrom;

kao šalitra na trošnom zidu;

mert ha a szerelem elhagyott,

jer ako te ljubav napušta

csak loholsz az utcán szorongva,

zebnjom koračaš na ulici,

elbűvöl s nyomban megaláz

svaka pohotljiva suknja

minden parázna szoknya;

čara te i ponizi;

és nyelved száraz kőporban forog,

jezik ti se u suhom prahu kamena vrti,

ha elalszol, kifoszt az álom,

kad zaspiš snovi te pljačkaju,

ébren lábaid fércen rángatod;

budan na dronjcima trgaš noge;

parázson jársz, parázson…

na žaru hodaš, na žaru…

És tarkódig felperzselődsz;

I do potiljka se prepržiš;

tagjaid hamuként leomlanak,

članci poput pepela raspadaju,

mozdulataidról az otthonosság

s tvojih pokreta zlatni štitovi

arany páncélja leolvad.

prijaznosti se otapaju.

Vad fogaid élesen összeverődnek,

Oštro ti se spoje zverski zubi,

tekinteted röpte kileng, és

zadrhti putanje pogleda,

míg kívül a forróság emészt,

i dok nad tobom vrućina vlada,

belülről ráz a didergés…

iznutra te mraz potresa…

Mert ha megcsal, ha elhagy a kedves,

Jer kad te draga prevari, napusti,

azt elviselheted még,

to još možeš podneti,

de jaj, ha veszni hagyod a magad

ali ako dopustiš da ti se i sama

érette való szerelmét!

ljubav izgubi, jao tebi!

Mert minden idegen lesz neked akkor,

Jer ti onda sve će strano biti i

s kipattogzik arcodon vékony

nezaštićenost na tvom licu

fehér rétegben a védtelenség,

u tankom, belom sloju ispuca

mint omló falon a salétrom.

kao šalitra na trošnom zidu.

Futnál – menedékül a megkövült közöny

Bežao bi – kao utočište čekaju te

nyirkos barlangjai várnak:

vlažne jame opake samoće:

takaródzhatsz melegedni magadba,

poput zveri vlastitim krznom se

mint bundájába az állat. –

pokrivaš i greješ se. –

Hát ezért vagy inkább hű, keserűn is,

Makar s gorčinom, ostaješ veran,

nem ereszted az elveszítettet;

što je izgubljeno, ne ispuštaš;

körömmel ezért behegedt sebeid

noktima zbog toga zarasle rane

újra csak újra kikezded.

opet i opet čupaš.

S élsz felelősen, mint a sebesült harcos:

I živiš odgovorno kao ranjeni

ki bevégzi naponta, mit rendel a nap,

borac: izvršavaš zadatke, redovno,

míg izmai közt bolyong a szilánk, mely

dok među mišićima ožiljak kola i

végül szivébe szalad.

u srce rine, svakodnevno.