A nap szárnyai ketté osztják életünket egyik a tiéd másik a néma állaté ki szívem barlangjaiban kóborol

Krila sunca naš život na dva dela dele jedan je tvoj a drugi nemoj životinji pripada koja u špiljama mog srca luta

anya a gyermekével munkás a szerszámaival uccalány nagy sebekkel a homlokán

majka sa detetom radnik sa alatima uličarka na čelu s velikim ranama

nem kérdeznek meg melyik világtáj felé fordulsz

ne pitaju te na koju stranu sveta se okrećeš

a meredek uccán zokogva jönnek le álmaid

niz strme ulice tvoji snovi plačući dolaze

s a halálra ítélt aki a hídon átmegy

i osuđenik na smrt koji most prelazi

azt mondják isten tenyerén forognak az orsók

kažu da vretena na dlanu boga se vrte

azt mondják a szerelmesek kinyílt virágokat álmodnak

kažu da ljubavnici o rascvalom cvetu sanjaju

mindez nem igaz

sve to je laž

egyszerű törvények határozzák meg a dolgokat

dešavanja jednostavni zakoni određuju

ismered a súlyos vasmadarat aki a fellegek mögött röpül

poznaješ tegobnu železnu pticu koja iznad oblaka leti

a magtalan cseléd gyermeke ő akaratból és elkeseredésből

ona je dete jalove služavke iz volje i ogorčenja

fémalakzatban jön hogy igazságot tegyen

u obliku metala dolazi da pravdu deli

ez a halál

to je smrt

de lásd itt vagyok melletted hová is mehetnék ezeken a fényrongyokon.

ali tu sam pored tebe pa na tim dronjcima svetla gde bi i mogao ići.