No céu que espuma, a lua oscila.

Tajtékos égen ring a hold,

Estar vivo me causa espécie.

csodálkozom, hogy élek.

A morte assídua espreita a Idade:

Szorgos halál kutatja ezt a kort

quem ela encontre, empalidece.

s akikre rálel, mind olyan fehérek.

O ano grita e depois desmaia.

Körülnéz néha s felsikolt az év,

(Gritara olhando ao seu redor.)

körülnéz, aztán elalél.

Que outono ronda-me de novo?

Micsoda ősz lapul mögöttem ujra

Que inverno embotado de dor?

s micsoda fájdalomtól tompa tél!

Sangrava o bosque; mesmo as horas

Vérzett az erdő és a forgó

sangravam no vaivém dos dias.

időben vérzett minden óra.

Ventos riscavam, sobre a neve,

Nagy és sötétlő számokat

cifras enormes e sombrias.

írkált a szél a hóra.

Já vi de tudo; o ar me esmaga

Megértem azt is, ezt is,

com seu peso; um silêncio cresce

súlyosnak érzem a levegőt,

ruidoso, cálido e me abraça

neszekkel teljes, langyos csönd ölel,

como fez antes que eu nascesse.

mint születésem előtt.

Detenho-me junto de um tronco

Megállok itt a fa tövében,

que agita iroso as frondes plenas

lombját zúgatja mérgesen.

e estende um galho. Há de esganar-me?

Lenyúl egy ág. Nyakonragad?

Não é fraqueza ou medo – apenas

nem vagyok gyáva, gyönge sem,

cansaço. Calo. E o galho apalpa

csak fáradt. Hallgatok. S az ág is

os meus cabelos, mudo, aflito.

némán motoz hajamban és ijedten.

Cabe esquecer – mas não há nada

Feledni kellene, de én

de que já tenha me esquecido.

soha még semmit sem feledtem.

Espuma afoga a lua; o miasma

A holdra tajték zúdúl, az égen

estria os céus, verde e agressivo.

sötétzöld sávot von a méreg.

Sem pressa, enrolo com cuidado

Cigarettát sodrok magamnak,

o meu cigarro. Eu estou vivo.

lassan, gondosan. Élek.

1940. június 8.