Ökölnyi nagy rubinkövet adok,

我赠你一颗拳大的红宝石，

Akaszd nyakadba s nézd hogyan ragyog

挂在颈间，看它如何闪耀，

Szived fölött, a melled közepén,

在你心脏之上，在你胸口中央，

Csudáld, hogy ízzik, mint parázs, a fény.

惊叹那道燃烧的光，像炭火一样。

Szememből fődre koszorút szövök,

我以双眼坠地的泪，为你编成一顶花冠，

Mint istennőhöz, hozzád úgy jövök,

我走向你面前，如同走向一位女神；

Utad selyemmel, rímekkel verem,

我用丝绸与韵脚铺满你的道路，

De rajt' ne járj, mert ott sohaj terem.

但可别踏上去——那里会长出叹息。

Ha szomjazol, hát asszubort adok,

若你口渴，我便给你贵腐甜酒，

De pár sötétlő könnyet benn hagyok

却留几滴幽暗的泪在那酒里头，

S ha érzed, hogy az íze keserű -,

倘若你尝出那滋味有些苦——

Azért csak idd, nincs édesebb nedű.

那也只管喝下吧，没有比这更甜的甘露。

Ha tested fázik, lelkem Rád adom,

若你的身体发冷，我便把我的灵魂披在你身上，

Két vállad bársonnyal betakarom.

用天鹅绒覆盖你的双肩。

És reszkető agyam, ha éhezel -,

若你饥饿，我把战栗的大脑也奉献——

Szükségbe nálam soha nem leszel.

在我这里，你永不会陷入贫寒。

S ha fáradt tested megpihenni vágy,

而当你倦乏的身体渴望安眠，

Nyugodj karomba, - nincs puhább faágy

就在我臂弯里睡吧——世上没有比这更柔软的木床，

S mert kell majd egyszer mégis oltalom:

既然终有一天，你仍会需要庇护：

Fogadd, fogadd el, kérlek, a karom.

请收下，请收下吧，我求你，收下我的手臂。

Fogadd el, vélük bármit is tehetsz,

收下吧，随你要怎样处置它们，

Azért hozzám kegyetlen nem lehetsz.

可因此，你便不能再对我残忍。

Ha nem jönnél is, mind Tiéd marad,

哪怕你终究不来，这一切也全归你所有，

Nem kéri vissza gyönge pillanat.

哪怕软弱的一刻到来，也不会把它们讨回。