我生在一颗禁忌之星，

Én tiltott csillagon születtem,

被放逐到岸边，独自前行。

a partra űzve ballagok,

天国虚无的浪花攫住我，

az égi semmi habja elkap,

将我玩弄，又抛回原地。

játszik velem és visszadob.

我甚至不知道，自己为何赎罪。

Nem is tudom, miért vezeklek?

这里的一切，都是嘶鸣的谜。

Itt minden szisszenő talány,

但愿那个在这片沉陷的岸上

ne fusson el, ki lenn a parton,

找到我的人，不要逃走。

e süppedt parton rámtalál.

你也不要害怕，不要躲开我，

S ne félj te sem, ne fuss előlem,

不如去平息这煎熬。

inkább csittítsd a szenvedést,

闭上眼睛，把我紧紧抱住，

csukott szemmel szoríts magadhoz,

大胆地抱紧我，如同握紧一把刀。

szoríts merészen, mint a kést.

你要横下心，把我判给你自己，

Légy vakmerő, ítelj tiédnek,

如同死者把黑夜判作自己所有。

mint holtak lenn az éjszakát,

让你的肩支撑我孱弱的肩，

vállad segítse gyenge vállam,

我已再无法独自承受。

magam már nem birom tovább!

我从未渴望降生于此，

Én nem kivántam megszületni,

是虚无生下我，又将我哺育。

a semmi szült és szoptatott,

爱我吧，阴沉地爱我、冷酷地爱我

szeress sötéten és kegyetlen,

像留在人世的人，爱着他的死者。

mint halottját az itthagyott.