Już przeszedłem życie swoje.
Az életet már megjártam.
Zawsze pieszo, z niepokojem,
Többnyire csak gyalog jártam,
Pieszo, kłusem…
Gyalog bizon'…
Co najwyżej omnibusem.
Legfölebb ha omnibuszon.
Wiele ja widziałem karet,
Láttam sok kevély fogatot,
Osi, kozłów pełnych zalet:
Fényes tengelyt, cifra bakot:
Na mą duszę!
S egy a lelkem!
Zazdrość mnie nie yjadła, tuszę.
Soha meg se' irigyeltem.
Nie dbałem, jak wchodzą na nie
Nem törődtem bennülővel,
Lowelasi; strojne panie:
Hetyke úrral, cifra nővel:
Jak wąchają
Hogy' áll orra
Tych, co idą drogi skrajem.
Az út szélin baktatóra.
Jeśli jakiś stangret pana.
Ha egy úri lócsiszárral
Błotem mnie ochlapał z rana:
Találkoztam s bevert sárral:
Nie płakałem –
Nem pöröltem, –
Wycierając się, czekałem.
Félreálltam, letöröltem.
Ba przy drodze kwitło przecie
Hiszen az útfélen itt-ott,
Niepozorne jakies kwiecie:
Egy kis virág nekem nyitott:
Podchodziłem
Azt leszedve,
I zrywając je woń piłem.
Megvolt szívem minden kedve.
Już przeszedłem życie swoje;
Az életet, ím, megjártam;
Toczę z nim rozliczne boje:
Nem azt adott, amit vártam:
Razy Parę
Néha többet,
Nagrodziło mnie nad miarę.
Kérve, kellve, kevesebbet.
Nie prosiłem, tytuł dało;
Ada címet, bár nem kértem,
Sławę też, rzec mogę śmiało:
S több a hír-név, mint az érdem:
Gdybym pragnął,
Nagyravágyva,
Spełniłoby prośbę każdą.
Bételt volna keblem vágya.
Żem jest próżny, szepczą jedni,
Kik hiúnak és kevélynek –
Butny i szczęśliwy; biedni:
Tudom, boldognak is vélnek:
I któż widział
S boldogságot
Szczęście, w które nie wszedł kindżał?
Irígy nélkül még ki látott?
Choć choroba się tajemnie
Bárha engem titkos métely
Każąc wątpić wdarła we mnie;
Fölemészt: az örök kétely;
I rzemiosło
S pályám bére
Jest jak krew Nessosa gorzka.
Égető, mint Nessus vére.
Jaki prac mnie czekał ogrom!…
Mily temérdek munka várt még!…
Nie spełniąjąc szedłem obok
Mily kevés, amit beválték
Ledwie-ledwie
Félbe'-szerbe'
W tej nadziei, co zawiedzie!…
S hány reményem hagyott cserbe'!…
Już przeszedłem swoje życie:
Az életet már megjártam;
Sercu memu tęsknie śni się
Mit szivembe vágyva zártam,
I uparcie
Azt nem hozta,
Na straconej stanie warcie.
Attól makacsul megfoszta.
Ciszy trochę i spokoju
Egy kis független nyugalmat,
Żeby nucić pieśń po znoju,
Melyben a dal megfoganhat,
O tam błagał
Kértem kérve:
A tu co rak prawda naga.
S ő halasztá évrül-évre.
W drzew zieleni ciche gniazdo,
Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
W nim bym gościł Muzę każdą
Hova múzsám el-elvárnám,
I rodzinę,
Mely sajátom;
I szklaneczkę z dobrym winem.
Benne én és kis családom.
O, starości pracowita,
Munkás, vidám öregséget,
Spraw, bym koniec dzieła witał,
Hol, mit kezdtem, abban véget…
A najlepiej
Ennyi volt csak;
Spraw, bym sadził, żebym szczepił.
S hogy megint ültessek, oltsak.
Teraz, choćbyś wrócić chciało:
Most, ha adná is már, késő:
Na sen wieczny czeka ciało:
Egy nyugalom vár, a végső:
Czy wzlatuje
Mert hogy' szálljon,
Ptak z otwartej nagle klatki,
Bár kalitja már kinyitva,
Gdy podcięte skrzydła czuje?
Rab madár is, szegett szárnyon?