Karóval jöttél, nem virággal,

jak bláznivý hríb pod javorom

feleseltél a másvilággal,

(takto o teba dbajú sborom),

aranyat igértél nagy zsákkal

si v Siedmich túrňach pod zátvorom

anyádnak és most itt csücsülsz,

a never, že raz utečieš.

Nač’ mliečne zuby v kameň vťal si?

mint fák tövén a bolondgomba

nač’ ponáhľal, keď zaostal si?

(igy van rád, akinek van, gondja),

Prečo nie v noci snívaval si?

be vagy zárva a Hét Toronyba

Čos’ vlastne chcel? Máš odpoveď?

és már sohasem menekülsz.

Sám seba vždy si odkryl márne,

rýpal si sa vždy v svojej rane,

Tejfoggal kőbe mért haraptál?

chýrny si, ak si to mal v pláne.

Mért siettél, ha elmaradtál?

No, blázon, dokiaľ trvá svet?

Miért nem éjszaka álmodtál?

Miloval si? Kto sa ti dával?

Végre mi kellett volna, mondd?

Ukrýval si sa? Kto ťa štvával?

Ak vieš, zdolaj, čos’ nezdolával,

Magadat mindig kitakartad,

chlieb nemáš, nemáš ani nôž.

sebedet mindig elvakartad,

V Sedmoro túrní zavretý si,

híres vagy, hogyha ezt akartad.

buď rád, ak na ohrev ti zvýši,

S hány hét a világ? Te bolond.

buď rád, tu mäkký vankúš kýsi,

pekne naň hlavu svoju slož.

Szerettél? Magához ki fűzött?

Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?

Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,

se késed nincs, se kenyered.

Be vagy a Hét Toronyba zárva,

örülj, ha jut tüzelőfára,

örülj, itt van egy puha párna,

hajtsd le szépen a fejedet.

1937