Det består bare av stang og tøy,

Csak bot és vászon,

de nem bot és vászon,

det er likevel ikke bare stang og tøy,

hanem zászló.

det er flagg.

Mindíg beszél.

Mindíg lobog.

Det snakker uavbrutt.

Mindíg lázas.

Mindíg önkívületben van

Det flagrer uavbrutt

az utca fölött,

föllengő magasan

Det er febrilsk uavbrutt.

egész az égben,

s hirdet valamit

Det er i uavbrutt ekstase

rajongva.

Ha már megszokták és rá se figyelnek,

over gaten,

ha alszanak is,

éjjel és nappal,

svaiende høyt

úgy hogy egészen lesoványodott,

s áll, mint egy vézna, apostoli szónok

i den høye himmel,

a háztető ormán,

egyedül,

det meddeler der noe,

birkózva a csönddel és a viharral,

haszontalanul és egyre fönségesebben,

det svermer.

lobog,

beszél.

Også når ingen akter på ham lenger,

Lelkem, te is, te is -

også når alle sover,

ne bot és vászon -

légy zászló.

natt og dag,

til det blir tynt og magert

og står igjen som en spinkel apostolisk agitator

på gavltaket,

alene,

strittende mot stillhet og storm,

til fånytte, men stadig mer majestetisk,

det flagrer,

det snakker.

Også du, min sjel -

ikke bare stang og tøy -

bli til et flagg, du.