Sakte, ettertenktsomt

Lassan, tünődve

Til slutt er sletten trist og tom.

Az ember végül homokos,

szomorú, vizes síkra ér,

En ødemark av myr og sand.

szétnéz merengve és okos

fejével biccent, nem remél.

Man ser seg ettertenksomt om.

Én is így próbálok csalás

Men tanken vandrer uten håp.

nélkül szétnézni könnyedén.

Ezüstös fejszesuhanás

Slik prøver også jeg mitt blikk.

játszik a nyárfa levelén.

Jeg sanser uten selvbedrag

A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,

en biles blinkende musikk

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok.

som sølv på poppeltreets blad.

Vas-színű égboltban...

Jeg bor på Intethetens gren.

Vas-színű égboltban forog

Mitt hjertes kropp er uten lyd.

a lakkos, hűvös dinamó.

Óh, zajtalan csillagzatok!

En stjernehimmel mild og ren

Szikrát vet fogam közt a szó - -

betrakter dette øde hus.

Bennem a mult hull, mint a kő

az űrön által hangtalan.

Elleng a néma, kék idő.

Kard éle csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt hernyó terül

elillant ízű számra szét.

Fáj a szívem, a szó kihül.

Dehát kinek is szólanék - -

1933. március