Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Wildromantische Karpatenberge,
Fenyvesekkel vadregényes tája!
könnt euch wohl bewundern, doch nicht liebeben,
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
fremd sind euere Wälder, kahlen Höhen
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
immer meiner Phantasie geblieben.
Lenn az alföld tengersík vidékin
Nur im Tiefland fühle ich mich zu Hause,
Ott vagyok honn, ott az én világom;
nur in seinen meeresglatten Weiten
Börtönéből szabadult sas lelkem,
kann ich wie ein Aar, der aus dem Kerker
Ha a rónák végtelenjét látom.
ausbrach, frei und froh die Flügel breiten.
Felröpülök ekkor gondolatban
Ungehindert, hoch bis zu den Wolken
Túl a földön felhők közelébe,
steigen meine Träume auf verwegen.
S mosolyogva néz rám a Dunától
Von der Donau bis zum Theissstrom lächelt
A Tiszáig nyúló róna képe.
mir die grüne Ebene entgegen.
Délibábos ég alatt kolompol
Luftige Spiegelbilder seh ich flimmern,
Kiskunságnak száz kövér gulyája;
seh zum Schwengelbrunnen mittags schreiten
Deleléskor hosszú gémű kútnál
Kleinkumaniens grosse Rinderherden,
Széles vályú kettős ága várja.
hör melodisch ihre Glocken läuten.
Méneseknek nyargaló futása
Pusstawind trägt zu mir das Gestrappel
Zúg a szélben, körmeik dobognak,
und Gestampfe schneller Pferdehufe,
S a csikósok kurjantása hallik
Pfeifen und Geknall der Tschikosch-Peitschen,
S pattogása hangos ostoroknak.
das Gelärme schriller Hirtenrufe.
A tanyáknál szellők lágy ölében
Wogend um die Einödhöfe seh ich
Ringatózik a kalászos búza,
Weizenfelder in der Sonne glänzen,
S a smaragdnak eleven színével
Schimmernd wie Smaragde die Umzäunung
A környéket vígan koszorúzza.
lebensvoll und fröhlich grün umkränzen.
Idejárnak szomszéd nádasokból
Wilde Gänse fliegen von den Weihern
A vadludak esti szürkületben,
abends oft hieher mit leisem Schnattern,
És ijedve kelnek légi útra,
um, wenn sich im Wind die Halme biegen,
Hogyha a nád a széltől meglebben.
aufgescheucht, erschrocken fortzuflattern.
A tanyákon túl a puszta mélyén
Einsam, ganz weit draussen in der Pussta
Áll magányos, dőlt kéményű csárda;
sieht man eine Schenke; dorthin laufen
Látogatják a szomjas betyárok,
immer, wenn grad Markt in Kecskemét ist,
Kecskemétre menvén a vásárra.
die Betyaren, um sich zu besaufen.
A csárdánál törpe nyárfaerdő
Schmättige Pappeln hegen ein die Tscharda,
Sárgul a királydinnyés homokban;
Burzelndorn kann höchstens dort gedeihen.
Odafészkel a visító vércse,
In den Pappeln kann der Turmfalk nisten,
Gyermekektől nem háborgatottan.
kreischen, ungestört von Kinderschreien.
Ott tenyészik a bús árvalányhaj
Federgras sieht man dort traurig wuchern
S kék virága a szamárkenyérnek;
und die blauen Honigdisteln spriessen,
Hűs tövéhez déli nap hevében
unter deren Schatten bunte Echsen
Megpihenni tarka gyíkok térnek.
friedlich ihren Mittagsschlaf geniessen.
Messze, hol az ég a földet éri,
Fern, wo Erd und Himmel sich berühren,
A homályból kék gyümölcsfák orma
recken hinter blauen Obstbaumzeilen
Néz, s mögöttük, mint halvány ködoszlop,
Kirchentürme von verstreuten Städten
Egy-egy város templomának tornya.
sich empor wie blasse Nebelsäulen.
Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Tiefland, schön bist du, für mich zumindest!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Hier kam ich zur Welt, stand meine Wiege,
Itt boruljon rám a szemfödél, itt
und ich will, dass hier mich deckt das Bahrtuch,
Domborodjék a sír is fölöttem.
dass ich hier, nur hier begraben liege.
Pest, 1844. július.
1844