Tzigane, vas-y, c'est assez tangué!
Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ton salaire est bu, il n'est pas gagné.
Ne lógasd a lábadat hiába;
Eau claire et pain noir doublent nos soucis,
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Verse au verre morne un vin pour chanter.
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
C'est bien ça la vie en ce monde-ci,
Mindig igy volt e világi élet,
Tantôt l'on y gèle et tantôt l'on cuit.
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Joue, profites-en, plus vite, plus fort!
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Demain ton archet sera du bois mort.
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Au coeur le chagrin, au verre l'ivresse...
Sziv és pohár tele búval, borral,
Tzigane vas-y, meure la tristesse!
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Véred forrjon mint az örvény árja,
Comme le torrent que ton sang écume,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Que ton cerveau cogne au mur de ton front,
Szemed égjen mint az üstökös láng,
Qu'au fond de tes yeux brille une comète,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
Tempête de corde à coups d'archet prompt.
És keményen mint a jég verése,
Voilà que ton champ frappe en grêle sombre,
Odalett az emberek vetése.
L'humaine moisson n'a que son poids d'ombre.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Joue, profites-en, plus vite, plus fort!
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Demain ton archet sera du bois mort.
Sziv és pohár tele búval, borral,
Au coeur le chagrin, au verre l'ivresse...
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Tzigane vas-y, meure la tristesse!
Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Que ton chant s'accorde aux voix de l'orage,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
A ses pleurs, sa plainte et ses plus hauts cris.
Életet fojt, vadat és embert öl;
Il dessouche l'arbre, il fend le navire,
Háború van most a nagy világban,
Tue bêtes et gens, étrangle la vie.
Isten sírja reszket a szent honban.
La guerre en ce monde erre déchaînée,
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Le tombeau du Christ frémit en Judée.
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Joue, profites-en, plus vite, plus fort!
Sziv és pohár tele búval, borral,
Demain ton archet sera du bois mort.
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Au coeur le chagrin, au verre l'ivresse...
Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Tzigane vas-y, meure la tristesse!
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Qui a murmuré, qui a soupiré?
Mi zokog mint malom a pokolban,
Quel est cet effroi, cette chevauchée,
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Quel moulin d'enfer moud de tels sanglots,
Vert hadak vagy vakmerő remények?
Quelles folles mains dans le ciel cachées
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Martèlent sa voûte? Un archange noir,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Une armée vaincue en quête d'espoir?
Sziv és pohár tele búval, borral,
Joue, profites-en, plus vite, plus fort!
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Demain ton archet sera du bois mort.
Mintha ujra hallanók a pusztán
Au coeur le chagrin, au verre l'ivresse...
A lázadt ember vad keserveit,
Tzigane vas-y, meure la tristesse!
Gyilkos testvér botja zuhanását,
S az első árvák sirbeszédeit,
Le monde désert n'est plus que l'écho
A keselynek szárnya csattogását,
Des rauques fureurs de l'homme insoumis.
Prometheusz halhatatlan kínját.
Le sifflement sec des coups fratricides;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Premiers orphelins, qu'ils vont loin, vos cris!
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Entends frissonner le vol du rapace:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Prométhée offert à son bec vorace!
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Joue, profites-en, plus vite, plus fort!
A vak csillag, ez a nyomoru föld
Demain ton archet sera du bois mort.
Hadd forogjon keserű levében,
Au coeur le chagrin, au verre l'ivresse...
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tzigane vas-y, meure la tristesse!
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Qu'elle tourne donc en ses eaux funèbres
Mely egy uj világot zár magába.
Cette morne terre, étoile de peu.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
De tant de forfaits, de fausses richesses
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Que la purifie un torrent de feu.
Sziv és pohár tele búval, borral,
Et que vienne alors l'arche de Noë
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Pour que naisse un monde enfin redimé!
Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,
Joue, profites-en, plus vite, plus fort!
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Demain ton archet sera du bois mort.
Majd ha elfárad a vész haragja,
Au coeur le chagrin, au verre l'ivresse...
S a viszály elvérzik a csatákon,
Tzigane vas-y, meure la tristesse!
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Vas-y! Mais non, laisse en repos tes cordes!
Akkor vedd fel ujra a vonót,
Le monde aura des jours de fête encor,
És derüljön zordon homlokod,
Quand la fatigue aura pris la tempête
Szűd teljék meg az öröm borával,
Et les combats mis fin aux désaccords.
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.
Venue la paix, lors tu joueras joyeux
1854
Pour enchanter de musique les dieux.
En ce jour-là, tu prendras ton archet,
Ton sombre front sera clair de reflets.
Le coeur empli du vin de l'allégresse
Tu chanteras la mort de la tristesse.