Ô pauvre nation magyare, décimée,
Ó, szegény megromlott s elfogyott magyar nép,
Toi qui, l’épée au poing, conquis ta renommée,
Vitézséggel nevelt hírrel vagy igen szép,
C’est pitié de te voir ce visage fané !
Kár, hogy tartatol úgy, mint senyvedendő kép,
Devant toi, nul chemin qui ne soit condamné !
Elémenetedre nincs egy utad is ép.
On se rit de ton sang qu’on admirait naguère !
Kedvelt, böcsült véred lett csúfoltságossá,
Ton sabre est à solder, qu’on mettait à l’enchère,
Szablyádnak bév zsoldja nagy olcsóságossá,
Peuple exsangue, réduit jusqu’à dégénérer !
Megcsorbult nemzeted változott korcsossá,
Et si l’on dit ton nom, c’est pour s’en écœurer...
Neved ékessége utálatságossá.
Ta jeunesse bien née, hier l’espoir du monde,
Föld reménségére felnevelt úrfiak
Gît, comme poulets morts, sur un fumier immonde.
Szemétre vettetnek úgy, mint köz tyúkfiak,
L’étranger se repaît de sa graisse. Et pourtant,
Zsírokkal hízódnak az idegen fiak,
N’a pour toi plus d’égards que les fils de Satan.
Hozzád nem különbek, mint az ördögfiak.
De partout va fondant ta forme bien-aimée.
Hazádnak szép vége mindenütt csonkán áll,
Chaque jour un peu plus s’émiette ton armée.
Sereged szép száma fogy, romol s szállton száll,
La détresse en ton lit vient prendre son repos ;
Ínséged nő s árad, veled egy ágyban hál,
Un repas misérable à présent est ton lot.
Bév étkeid helyett rakódik apró tál.
Nul n’a pitié de toi ! Pleure seule et te navre !
Ki szánhat? bánd magad nyomorúságidot,
Qui pourrait te refaire et guider vers le havre,
Mert nézi s nem érzi az csak romlásodot,
S’il voit ta déchéance, il n’y prend part en rien,
Aki építhetné te szép országodot,
Et, d’un cœur léger, sème à tous les vents ton bien.
Könnyen múlatja el csak zálaglásidot.
Chichement l’on te paie ; on refuse tes offres
Sem pénz, jószág mostan, s méltó árú posztó
Et tu manques de tout : argent, bétail, étoffes.
Nem indít, hogy szolgálj, megszűkült az osztó,
Encor beau que barons ne détroussent les gens,
Csudáld, hogy minden rend nem kóborló s fosztó,
Puisque petits bandits sont pendus par les grands !
Az nagy orv mert kicsint szörnyebb felakasztó.
Ô Nation, ô bien-aimée, ô douce et tendre !
Ó, kedves nemzetem, hazám, édes felem,
Toi dont je suis épris en mai comme en décembre !
Kivel szerelmetes mind tavaszom s telem,
Pleurons, crions vers Dieu ! Et que par ce poème
Keseregj, sírj, kiálts Istenedhez velem;
Tu puisses tout au moins savoir combien je t’aime.
Nálad, hogy szeretlek, legyen ez vers jelem.