Joszif Brodszkij és Baka István emlékére
En hommage à Joseph Brodsky et István Baka
I
I
Nobel-díjas, macskával
Laureat du prix Nobel avec chat
(Joszif Brodszkij portréjára)
(D’après le portrait de Joseph Brodsky)
Megkaptad a díjat,
Ce prix, oui, est le tien,
de annyi sebet látott
mais ce n’est guère la gloire
szegény tenyered
qui velouta le cal
kérgét nem a hírnév
de ta pauvre main
bársonyozta újra be, nem;
qui accueillit tant de plaies, non ;
csak az a stockholmi képeden
seulement, sur ton portrait de Stockholm
szomorú arccal dajkált
câlinée d’une mine triste
kicsi macska,
cette petite chatte
aki ujjaid öblébe
blottie au creux de tes doigts
Murjonka-módra símult,
à la façon de Muryonka
(mintha orosz cica volna,
(tel un petit chaton russe,
egészen olyan!)
oui, absolument!)
mondom, ő egyedül
je dis bien, elle fut seule
lehetett a te sorsosod,
à l’unisson de ton destin
ott, a hideg, frakkos diadal
là, en ces jours éphémères
illékony napjaiban.
de froid triomphe en tenue de gala.
II
II
Dido utolsó üzenete
Ultime message de Didon
„Mellettem alszik már Lavínia,
Près de moi, déjà dort Lavinia,
keményebb húsú, ifjabb, mint te voltál,
D’une chair plus ferme, plus jeune que tu ne fus,
de a tűz, amely a húsból oltárt
Mais le feu, qui cette chair la transfigure
varázsol, benne nem lángolt soha.”
En autel, jamais en elle n’a brûlé.
Baka István: Aeneas és Dido
István Baka, Didon et Énée
Látom, eluntad már Lavíniát,
Déjà de Lavinia tu es las, je le vois
és minden sejted értem,
et clame chacune de tes fibres
Didóért kiált.
vers moi, vers Didon.
Értem, ki nem vagyok már
vers moi qui déjà ne suis plus
elsőfű csikó, de vagyok
pouliche en herbe certes, mais je suis
a megérkezés,
l’arrivée,
s vagyok a búcsúzás,
et je suis l’adieu,
vagyok, ki úgy szerettem
celle qui te fus tout amour
Trójának fiát,
toi, le fils de Troie,
hogy sósvíz-marta szépséges szemét
dont les beaux yeux picotés par le sel
távolból is meggyötri még,
seront, si loin, mis à la torture,
ha látni többé nem fog engem.
car me revoir, plus jamais ne pourront.
A máglya sír alattam,
Le bûcher s’éplore sous mes pieds,
te velem égsz, szerelmem.
Tu brûles avec moi, amour.
Te velem égsz, bár tested itt marad;
brûles avec moi, quand même survit ton corps ;
önmagad üres, hideg héja vagy.
toi qui n’es plus que coque vide et froide.
III
III
Elégia Joszif Brodszkijért
Élegue pour Joseph Brodsky
„John Donne aludni tért. Alszik a vers,
John Donne est allé dormir. Dors le poème,
Kép, ritmus. Fel sem izzik, meg se dobban,
L’image, le rythme. Ni ne brûle, ni ne tremble,
Mind elcsitulva…”
Tout est apaisé…
Joszif Brodszkij: Elégia John Donne-ért
Joseph Brodsky, Élégie pour John Donne
(Gergely Ágnes fordítása)
Joseph Brodsky est allé dormir.
Joszif Brodszkij aludni tért.
Son berceau est ville venteuse aux deux noms,
bölcsője szélmarta, kétnevű város,
fille méprisée de la Néva,
a Néva megcsúfolt leánya,
Son sépulcre, résidence écumeuse des Doges.
nyughelye habmarta dózsei székhely.
Le cœur en dentelle, taraudé par l’errance
Vándorlások-lyuggatta csipke-szívvel
(un cœur splendide, comme les grilles vénitiennes !)
(gyönyörű szívvel, akár a velencei rácsok!)
il quitta le monde – rapidement,
hagyta el – gyorsan – a világot,
mais voilà, deux anges poétesses, Anna et Marina
de ím, két poétanő-angyal, Anna, s Marina
se mirent de suite à le câliner, là-bas,
kezdte rögvest dajkálni, túlnan, ott,
(sur leurs lèvres oui, le russe était langue des anges!)
(Igen, ajkukon angyalok nyelve az orosz!)
Puis arriva son grand-frère poète, Auden,
Majd megjött költő-bátyja, Auden,
en sa main, consolatrice, une gentiane bleu ciel.
s kezében égszínkék encián-vigaszt hozott.
Tout dernier se présenta Rilke,
Legvégül Rilke érkezett,
pour accueillir dignement en terre d’Hadès
Pityer élettől korán megkopott szülöttét
ce fils de Petersbourg tôt usé par la vie
Hádész tájain hogy illőn köszöntse.
(quand il parle, l’allemand se mue en une délicate
(Ha ő beszél, a német ugyancsak angyalos,
causerie angélique !).
lágy dikcióba vált!)
Joseph Brodsky est allé dormir.
Joszif Brodszkij aludni tért.
Mais là, ces quatre tentèrent de le réveiller,
De ébresztgették négyen odaát,
lui enseignant à oublier la mort,
tanítgatván, hogy feledjen halált,
pour qu’il apprît l’art de ressusciter.
tanuljon tőlük jó feltámadást.
Joseph Brodsky est allé dormir.
Joszif Brodszkij aludni tért.
Mais la fosse nue ne l’a pas muselé,
De nem nyelte be kopár sír-torok,
quatre ils furent pour l’accueillir.
mert ők fogadták, négyen.
Ces quatre que lui – leur fils – tant de fois ramena,
Négyen, kiket – neveltjük,ő – e földi létbe,
mi-croyant mi-incrédule, par ses mots
hívőn-hitetlenül, szépséges és konok
tenaces et somptueux, à la vie terrestre.
szavakkal annyiszor visszavont.