Écoute-moi, pourvu que cela ne t'ennuie.
Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
J'ai cessé mon labeur
Múlt éjszaka - háromkor – abbahagytam
vers trois heures après minuit.
a munkát.
Je me suis couché, mais la tête, ce moteur
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
cliquetait sans répit dans sa vapeur.
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
Je me suis tourné, puis retourné dans le lit,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
mais le sommeil m'a fui.
nem jött az álom.
Je l'appelais pourtant, en comptant jusqu'à cent,
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
par des banalités, par des médicaments.
százig olvasva, s mérges altatókkal.
Mes mots me regardaient avec ferveur.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Mes cigarettes excitaient mon cœur.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Puis le café aussi, et tout. Eh bien, ça va,
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Je vais donc me lever, tant pis.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
En chemise de nuit, je ferai les cent pas.
sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,
Tout autour, la famille. Notre nid.
köröttem a családi fészek,
Bouches qu'un miel de rêve emplit.
a szájakon lágy, álombeli mézek,
Je titube comme un ivre – et alors
s amint botorkálok itt, mint a részeg,
je jette par hasard un coup d'œil au-dehors.
az ablakon kinézek.
Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Où commencer? Voyons, tu connais bien
Te ismered a házam,
ma maison, non? Et si tu te souviens
s ha emlékezni tudsz a
de ma chambre à coucher,
hálószobámra, azt is tudhatod,
tu dois savoir aussi
milyen szegényes, elhagyott
à quel point à cette heure, vue d'ici,
ilyenkor innen a Logodi-utca,
elle est déserte, minable, oubliée,
ahol lakom.
la rue Logodi où je vis.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
On voit jusqu'au fond des logis.
Az emberek feldöntve és vakon,
Chaque homme gît,
vízszintesen feküsznek,
autant de quilles renversées
s megforduló szemük kacsintva néz szét
touchant dans leur propre esprit qui leur joue des tours,
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
car ils sont tous comme gommés
mert a mindennapos agyvérszegénység
dans l'anémie de tous les jours.
borult reájuk.
A côté de leurs lits,
Mellettük a cipőjük, a ruhájuk,
leurs souliers, leurs habits.
s ők a szobába zárva, mint dobozba,
Enfermés comme dans quelque boîte, ces gens
melyet ébren szépítnek álmodozva,
rêvassent au jour d'embellir l'appartement;
de - mondhatom - ha így reá meredhetsz,
pourtant, si l'on croit aux images,
minden lakás olyan, akár a ketrec.
toute demeure est une cage.
Egy keltőóra átketyeg a csöndből,
On entend le tic-tac d'un réveille-matin
sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl,
qui boite longtemps puis déclenche enfin
és az alvóra szól a
son vacarme strident:
harsány riasztó: "ébredj a valóra".
«Lève-toi, le réel t'attend!»
A ház is alszik, holtan és bután,
La maison, elle aussi, bêtement, tel un mort,
mint majd százév után,
comme elle le fera au siècle prochain, dort.
ha összeomlik, gyom virít alóla,
Et si elle s'écroule, qui saurait voyant en son centre l'ivraie,
s nem sejti senki róla,
qu'elle était notre abri et pas un poulailler?
hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.
De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
Mais ce qu'on voit, ami, ce qu'on voit dans les cieux!
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
Tout y est lumineux et somptueux,
reszketve és szilárdul, mint a hűség.
fidèle et solide et tremblant de feux.
Az égbolt,
Le firmament
egészen úgy, mint hajdanában rég volt,
est toujours la voûte d'antan,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
comme le couvre-pieds bleu de maman
mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,
ou bien la tache d'encre sur mon cahier blanc;
s a csillagok
et les astres dont l'âme
lélekző lelke csöndesen ragyog
respire et doucement enflamme
a langyos őszi
la nuit paisible qui précède
éjjelbe, mely a hideget előzi,
l'hiver, nuit encor tiède,
kimondhatatlan messze s odaát,
ces astres qui, de leur ineffable lointain,
ők akik nézték Hannibál hadát
ont vu marcher l'armée des Phéniciens
s most néznek engem, aki ide estem
me voient maintenant, moi qui devais naître
és állok egy ablakba, Budapesten.
en ce pays et qui me tiens à ma fenêtre.
Én nem tudom, mi történt vélem akkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem,
Je ne sais plus ce qui m'a pris:
s felém hajolt az, amit eltemettem
je croyais entendre d'ailes le bruit,
rég, a gyerekkor.
et s'est penchée vers moi mon enfance depuis
Olyan sokáig
longtemps ensevelie.
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten, s a szélben
J'observais des heures durant
a csillagok szikrázva, észrevétlen
les merveilles de la voûte céleste,
meg-meglibegtek, és távolba roppant
mais déjà le jour s'annonçait à l'Est
fénycsóva lobbant,
et les étoiles brillaient en tremblant
egy mennyei kastély kapuja tárult,
sous l'haleine du vent
körötte láng gyúlt,
tandis que très-très loin,
valami rebbent,
un immense faisceau rayonnant: le matin
oszolni kezdett a vendégsereg fent,
éclairait le portail d'un céleste château,
a hajnali homály mély
qui s'est ouvert soudain, et le faisceau
árnyékai közé lengett a báléj,
s'enflammait et quelque chose ondulait,
künn az előcsarnok fényárban úszott,
les hôtes s'en allaient,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
la nuit du bal glissait dans la pénombre
előkelő úr, az ég óriása,
de quelque profondeur plus sombre.
a bálterem hatalmas glóriása,
Mais le proche était plein de feux,
s mozgás, riadt csilingelés, csodás,
l'amphitryon fit ses adieux,
halk női suttogás,
ce noble maître de céans,
mint amikor már vége van a bálnak,
de tous ces festins le géant,
s a kapusok kocsikért kiabálnak.
puis tintement et brouhaha,
Egy csipkefátyol
puis des chuchotements tout bas,
látszott, amint a távol
comme quand les bals se terminent
homályból
et les valets appellent les berlines.
gyémántosan aláfoly,
egy messze kéklő,
Ensuite dégoulinement
pazar belépő,
lointain et lent
melyet magára ölt egy drága, szép nő,
d'un voile de dentelles, ruisseau de diamants
és rajt egy ékkő
venant
behintve fénnyel ezt a tiszta békét,
de la pénombre, et puis, en bleu, la pèlerine
a halovány és túlvilági kékét,
de quelque belle avec sur la poitrine
vagy tán egy angyal, aki szűzi
une splendide pierre fine
szép mozdulattal csillogó fejékét
qui l'illumine
hajába tűzi,
ainsi que la paix claire et tout le bleu
és az álomnál csendesebben
de l'au-delà pâle des cieux;
egy arra ringó
ou est-ce un ange qui, chaste et suprême,
könnyűcske hintó
fixe dans ses cheveux
mélyébe lebben,
quelque diadème?
s tovább robog kacér mosollyal ebben,
Femme qui vient de se jeter
aztán amíg vad paripái futnak
comme en rève, sans ton ni son,
a farsangosan lángoló Tejutnak,
au fond de son
arany konfetti-záporába sok száz
landau léger
batár között, patkójuk fölsziporkáz.
pour avec un sourire coquet s'éloigner?
Szájtátva álltam,
Quel carnaval! Les fers des chevaux qui s'élancent
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
vers une Voie Lactée tout en magnificence,
az égbe bál van, minden este bál van,
étincellent, tandis que pleuvent tout en or
és most világolt föl értelme ennek
des confettis sur les caléches de l'aurore.
a régi nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
Je restais bouche bée,
fényes körútjain a végtelennek.
et, saisi de bonheur, ne cessais de crier:
Virradatig
il y a chaque nuit, au ciel, un bal de fées.
maradtam így és csak bámultam addig.
Et c'est alors que j'ai compris
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
le secret sacré qu'à la fin des nuits
ezen a földön, mily kopott regéket,
les fées du firmament regagnent leurs logis
miféle ringyók rabságába estél,
sur les grands boulevards de l'infini.
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
Et toi? – me suis-je dit. – Et toi?
és annyi rest éj,
Quelles fables usées cherchais-tu ici-bas?
s csak most tűnik szemedbe ez az estély?
De quelles putains étais-tu la proie?
Ötven,
Quel manuscrit t'était si important
jaj, ötven éve - szívem visszadöbben –
Que tu laisses écouler tant de temps
halottjaim is itt-ott egyre többen –
sans voir ce bal que maintenant
már ötven éve tündököl fölöttem
tu aperçois?
ez a sok élő, fényes égi szomszéd,
ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.
Cinquante années ont fui,
Szóval bevallom néked, megtörötten
j'en suis tout ébahi,
földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.
que de morts parmi mes amis!
Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
Mais tous ces célestes voisins,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
depuis toujours de mes pleurs les témoins,
de pattanó szivem feszítve húrnak
sont bien vivants et scintillent ici.
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
Bref, je dois l'avouer: en homme qui fléchit
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
je me suis incliné pour dire un grand merci.
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
Malgré qu'il n'y ait rien pour attirer ma foi
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
et que je sois sommé de partir une fois,
hogy lelkek és göröngyök közt botoltam,
Je fis de mon cœur raide une corde tendue
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
et me mis à chanter vers l'azur, vers les nues,
vendége voltam.
vers l'Être qui se cache et demeure introuvable
et que je ne verrai ni vivant ni cadavre.
Oui, ami: à l'âge où les muscles se desserrent,
je crois qu'en titubant dans la poussière,
sur des glèbes, parmi un tas d'âmes déchues,
je fus quand-même l'hôte, sur la terre,
d'un très haut Seigneur inconnu.