Magnats du capital, cruauté sans seconde!

Forgolódnak a tőkés birodalmak,

Faisant claquer vos dents, vous déchirez le monde.

csattog világot szaggató foguk.

Et l’Afrique ombrageuse et l’Orient si doux

Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak

S’écroulent sous vos coups.

s mint fészket ütik le a kis falut.

Et comme un nid d’oiseau s’écroule le village.

Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, -

La mer, jusqu’au rivage,

kis, búvó országokra rálehel

Est un crachat géant.

a tátott tőke sárga szája. Párás

On bâfre en produisant.

büdösség-felhő lep bennünket el.

Bouche du capital, jaune, ouverte, ton souffle

Infecte

S hol zápfog rág, a város érdes része,

L e petit pays qui se camoufle.

hol a vasbányák fuvallata ing,

Un nuage nous couvre, Un nuage puant.

gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce,

lendkerék szijja csetten és nyalint,

Dans le rêche quartier où mâche la molaire,

hol a fémkeblü dinamókat szopják

Où des mines de fer nous vient le vent austère,

a sivalkodó transzformátorok,

Où vibrant, bourdonnant, les maillons, les moteurs

itt élünk mi. És sorsunk összefogják

Répondent aux clameurs

a nők, gyermekek, agitátorok.

De la planche encor fraîche,

Où d’une roue à l’autre, un long cuir claque et lèche,

Itt élünk mi! Idegünk rángó háló,

Où le transformateur que fait siffler la faim

vergődik benn’ a mult sikos hala.

Prend de la dynamo le métallique sein,

A munkabér, a munkaerő ára,

Nous vivons, enfants, femmes,

cincog zsebünkben, úgy megyünk haza.

Agitateurs, main dans la main, mêlant nos flammes,

Ujságpapír az asztalon kenyérrel

Liant notre destin.

s az ujságban, hogy szabadok vagyunk -

poloskát űzünk lámpával s a kéjjel

Nos nerfs sont des filets frémissants que dilatent

s két deci fröccsel becsüljük magunk’.

Les glissants poissons du passé qui s’y débattent.

Prix du labeur, notre salaire maigrelet,

Elvtárs és spicli jár a csöndben erre,

Quand nous rentrons, fait criailler notre gousset.

részeg botlik, legény bordélyba lóg,

Sur la table, une miche.

mert hasal az éj s pörsenéses melle,

Et le journal qui triche.

mint szennyes ingből, füst alól kilóg.

Tu définis, papier journal, la liberté,

Igy élünk mi. Horkolva alszunk s törten,

La nôtre, en vérité.

egymás hátán, mint odvas farakás

Mieux vaut que tu te taises.

s hazánk határát penész jelzi körben

Ampoule et volupté chasseront les punaises.

a málló falon; nedves a lakás.

Et pour nous honorer, notre vin frelaté.

De - elvtársaim! - ez az a munkásság,

Indic et camarade avancent en silence

mely osztályharcban vasba öltözött.

Et l’ivrogne fléchit. Maison de tolérance.

Kiállunk érte, mint a kémény: lássák!

On s’y traîne nombreux

És búvunk érte, mint az üldözött.

Dans la nuit à plat ventre au sein eczémateux

A történelem futószallagára

Qui, comme d’une chemise sale, dépasse…

szerelve ígyen készül a világ,

De la fumée. Elle-même pleine de crasse.

hol a munkásság majd a sötét gyárra

Tous en tas, nous ronflons.

szegzi az Ember öntött csillagát!*

Tous en tas, nous dormons.

Mal! … Ainsi nous vivons. Sur le mur qui s’effrite

*a cenzúra miatt József Attila próbálgatta, hogy mit lehetne írni a "vörös csillagát" helyett (ami a korábbi kiadásokban szerepelt).

Apparaît la limite

Du pays. Il fait froid. Au logis, nous tremblons.

1931. december

Mais telle est, compagnons, notre classe ouvrière

Qui, luttant pour ses droits, trempe son caractère!

Comme une cheminée, on se fait un devoir,

Pour qu’on puisse la voir,

De s’exposer pour elle. En lui restant fidèle,

On se cache pour elle

Comme un persécuté.

Par le rail de l’Histoire à tout instant porté,

Le monde ainsi se fait. Des ouvriers sans nombre

Mettront sur son usine sombre

L’étoile de fonte, avec fierté,

L’étoile de l’humanité.