Ländliches Fuhrwerk, mit Schilf überdacht,

Gyékényes, abroncsos alföldi szekér,

drei kleine Klepper - was habt ihr gebracht?

Honnan cipel a sors - s e három egér?

Habt ihr vom rötlichen Weizen geladen?

Hoztál-e pirosló új búza-magot?

Bringt ihr vom Heu, von der Wiese den Atem?

Mezők üde lelkét: friss széna-szagot?

Sagt mir, daheim ist gereift schon die Saat?

Odakünn már, úgy-e, megért a kalász?

Kahl sind die Wiesen, vorbei ist die Mahd...

Rét gyapja lenyirva; foly a takarás;

Putzige Reiher vom Schober hochoben

Boglyák tetejéről egy-egy suta gém

sehen des Schnittervolks fröhliches Toben.

Néz szét aratóknak vidám seregén?

Lange schon sahn sie so froh nicht die Schar,

Rég nem látta bizony vidámnak e nyájt,

da jeder Sommer nur Kummer gebar.

Minden nyara - új seb - a régire fájt:

Kündet nun endlich dies reiche Gelände

De talán most e nagy mezei jószág

unserem Ungarland glückliche Wende?

Áldást hoz az egyszer: szép Magyarország.

Daß es gesegnet sei, froh immerdar,

Legyen is, legyen is megáldva e föld

Gottes erwählte Flur, die es einst war,

- Isten maga telke - mint rég ezelőtt,

als ich noch Garben beim Schnitt binden sollte,

Mikor én is "markot hajtani" kezdtem,

und es nicht schaffte, sosehr ich auch wollte.

S nem sikerűlt, bárhogy s mint igyekeztem.

Weil zu der Arbeit ein Schwächling, ein Tropf,

Így - vézna, ügyetlen testi dologra -

lud ich mit Wissenschaft voll mir den Kopf,

Adtam fejem a bölcs tudományokra,

zieh mit der Feder nun Furchen aus Worten -

Barázda helyébe' szántván sorokat,

stolz macht's mich nicht grad, was daraus geworden.

Nem kérkedem ezzel, mert azt se sokat.

Aber seitdem ich vom Dorf weggemußt,

De, hogy a mezőt, az anyatermészet

blieb mir für ewig ein Dorn in der Brust.

Kebelét elhagytam, sajog egy érzet,

Heftiger fängt an das Herz mir zu schlagen,

Holtig sajog itt benn, - s tüzesebben vér

seh ich dich, weizenbeladener Wagen.

Láttodra, te búzás alföldi szekér.

1877. júl. 9.