Hier ist das stille Gräberfeld,

A holtak álmai felett

wo Pietät die Wache hält,

Szépen virúl a kegyelet

sie schützt den Schlaf der Toten.

E nyúgalom-hazában;

Die Hügel grünen in der Au,

Hűs a berek és zöld a hant:

die Nachwelt zahlt den Zoll genau

A hála műve megfogant,

auf wohlbestelltem Boden.

S tovább tenyész magában.

Wohl ein Jahrhundert ist es jetzt,

Ki tudja, mily rég lehete

seitdem man hier die Bäumchen setzt,

Hogy itt az első csemete

die mit den Blütenkerzen.

Először hajta lombot!

Grabkreuze werden aus dem Wald,

Azóta hány délceg fa lőn

sie mehren sich erstaunlich bald,

Fej-oszloppá e sírmezőn -

so wie gebrochne Herzen.

És hány szív összeomlott!...

1852 jún.