Der Ér, ein seltsam müder Graben

Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,

Voll Sandschlamm, Gräsern, Löwenzahn,

Pocsolyás víz, sás, káka lakják.

Doch Kraszna, Szamos, Theiß und Donau

De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna

Schleppen auch ihn zum Ozean.

Oceánig hordják a habját.

S ha rám dől a szittya magasság,

Bricht skythische Last auch auf mich ein,

Ha száz átok fogja a vérem,

Mag Fluch mich hundertfach ergreifen,

Ha gátat túr föl ezer vakond,

Und Nagetier den Deich aufwühlen,

Az Oceánt mégis elérem.

Ich werd den Ozean erreichen.

Akarom, mert ez bús merészség,

Akarom, mert világ csodája:

Ich will, mich treibt mein dunkler Mut,

Valaki az Értől indul el

Zum Wunder, welches stolz verkündet,

S befut a szent, nagy Oceánba.

Daß einer, der am Ér begann,

1907

Im Ozean dann endlich mündet.