Nella radice guizza la forza,

A gyökérben erő surran,

beve la pioggia, vive di terra

esőt iszik, földdel él

e il suo sogno è bianco, di neve.

és az álma hófehér.

Föld alól a föld fölé tör,

Di sotto terra urge alla superficie,

kúszik s ravasz a gyökér,

si arrampica ed è furba,

karja akár a kötél.

ha le braccia come funi.

Gyökér karján féreg alszik,

gyökér lábán féreg ül,

Sulle sue braccia dorme il verme,

a világ megférgesül.

ai piedi della radice siede il verme,

De a gyökér tovább él lent,

il mondo si vermifica.

nem érdekli a világ,

csak a lombbal teli ág.

Ma la radice continua a vivere sotterra,

Azt csodálja, táplálgatja,

non si cura del mondo,

küld néki jó ízeket,

solo dei suoi rami frondosi.

édes, égi ízeket.

Gyökér vagyok magam is most,

Lei li ammira, li nutre,

férgek között élek én,

sapori buoni gli invia,

ott készül e költemény.

sapori dolci, celestiali.

Virág voltam, gyökér lettem,

súlyos, sötét föld felettem,

Sono anch’io una radice, adesso,

sorsom elvégeztetett,

vivo tra vermi, io,

fűrész sír fejem felett.

e qui preparo questa poesia.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,

1944. augusztus 8.

Ero fiore, sono diventato radice,

buia e pesante la terra su di me,

la mia sorte è compiuta,

una sega piange sulla mia testa.

Lager Heidenau, Žagubica,

8 agosto 1944