L’eroe, della mia poesia, posso esser’ solo io,

Csak én birok versemnek hőse lenni,

in tutti canti miei, il primo e l’ultimo:

első s utolsó mindenik dalomban:

dentro la poesia vorrei fondere l’intero universo,

a mindenséget vágyom versbe venni,

ma oltre a me stesso, non son mai arrivato.

de még tovább magamnál nem jutottam.

A volte, credo che oltre a me non esiste niente,

S már azt hiszem: nics rajtam kívül semmi,

ma anche se ci fosse, Dio lo sa soltanto, com’è?

de hogyha van is, Isten tudja hogy van?

Come la noce, dentro un guscio cieco, chiusa,

Van dióként dióban zárva lenni

mi da la nausea aspettar’ che qualcuno lo rompa.

s törésre várni beh megundorodtam.

Dal mio cerchio magico, non ho modo di uscire,

Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm,

può varcarlo solo la mia freccia: il mio desiderio,

csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -

ma l’intuito del mio desiderio è fallace.

de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

Io stesso, sarò sempre prigioniero di me stesso,

Én maradok: magam számára börtön,

perché io sono il soggetto ma anche l’oggetto,

mert én vagyok az alany és a tárgy,

ahimè, son io l’Omega e anche l’Alfa.

jaj én vagyok az ómega s az alfa.