Brusio dei raggi solari, che sento,

Napsugarak zúgása, amit hallok,

Tuo nome in bocca ha un sapore buono,

Számban nevednek jó íze van,

I miei occhi guardano un tuono santo,

Szent mennydörgést néz a két szemem,

Oh, Dio mio, Dio mio, Dio mio,

Istenem, istenem, istenem,

Ieri l’anima mia confusa ha ammesso tutto:

Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:

Che in ogni cosa tu sei stata sempre il tutto,

Te voltál mindig mindenben minden,

Nel mio inseguire gli odori,

Boldog szimatolásaimban,

Nelle mie delicate carezze,

Gyöngéd simogatásaimban

E nei miei sguardi penetranti e tristi.

S éles, szomoru nézéseimben.

Oggi ringrazio, che sei stata presente,

Ma köszönöm, hogy te voltál ott,

In ogni luogo della mia esistenza,

Hol éreztem az életemet

Dove crollavano e s’erigevano gli altari.

S hol dőltek, épültek az oltárok.

Grazie per il letto per me allestito,

Köszönöm az énértem vetett ágyat,

Ti ringrazio per il mio primo pianto,

Köszönöm neked az első sirást,

Grazie per mia madre dal cuore spezzato,

Köszönöm tört szivü édesanyámat,

Grazie per la mia gioventù e le mie colpe,

Fiatalságomat és bűneimet,

Grazie per il dubbio e per la fede,

Köszönöm a kétséget, a hitet,

Per il bacio e ogni malessere.

A csókot és a betegséget.

Grazie, perché a nessun’altra devo niente,

Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek

A nessun’altra, solo a te, per tutte le cose.

Másnak, csupán néked, mindenért néked.

Brusio dei raggi solari, che sento,

Napsugarak zúgása, amit hallok,

Tuo nome in bocca ha un sapore buono,

Számban nevednek jó íze van,

I miei occhi guardano un tuono santo,

Szent mennydörgést néz a két szemem,

Oh, Dio mio, Dio mio, Dio mio,

Istenem, istenem, istenem,

L’anima mia è più leggera dopo la confessione,

Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,

Che sei stata tu la vita, mestizia, gioia, bacio,

Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm

E che tu sarai anche la morte, io ti ringrazio.

S hogy te leszel a halál, köszönöm.