E' tornato l'autunno,

Itt van az ősz, itt van újra,

e, come sempre, è bello.

S szép, mint mindig, énnekem.

Chissà perchè mi piace,

Tudja isten, hogy mi okból

ma mi piace tanto.

Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,

Mi siedo sulla collina,

Innen nézek szerteszét,

e guardo attorno, di qua,

S hallgatom a fák lehulló

ascolto il silenzioso rumore

Levelének lágy neszét.

mentre dagli alberi cadono le foglie.

Mosolyogva néz a földre

A szelíd nap sugara,

Il raggio del sole gentile

Mint elalvó gyermekére

guarda alla terra e sorride,

Néz a szerető anya.

come la madre guarda affettuosa

És valóban ősszel a föld

suo figlio mentre s'addormenta.

Csak elalszik, nem hal meg;

Szeméből is látszik, hogy csak

Infatti, in autunno la terra

Álmos ő, de nem beteg.

non muore, ma s'addormenta,

Levetette szép ruháit,

Si vede anche dallo sguardo

Csendesen levetkezett;

che ha solo sonno, non è malato.

Majd felöltözik, ha virrad

Reggele, a kikelet.

Ha tolto i suoi bei vestiti,

Aludjál hát, szép természet,

si è spogliata piano piano.

Csak aludjál reggelig,

Si rivestirà, quando arriva

S álmodj olyakat, amikben

la primavera, la sua mattina.

Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan

Dormi pure, bella natura,

Lantomat megpendítem,

dormi fino alla mattina,

Altató dalod gyanánt zeng

e sogni tutto ciò

Méla csendes énekem. -

che ti piace di più.

Kedvesem, te ülj le mellém,

Ülj itt addig szótlanul,

Io la mia cetra

Míg dalom, mint tó fölött a

la sfioro appena appena,

Suttogó szél, elvonul.

il mio canto dolce

Ha megcsókolsz, ajkaimra

sarà la ninna nanna per te.

Ajkadat szép lassan tedd,

Föl ne keltsük álmából a

Amore, siediti accanto a me,

Szendergő természetet.

stai qua senza dir niente

Erdőd, 1848. november 17-20.

mentre il mio canto vola piano

come una brezza sopra il lago.

Se mi baci, appoggia le tue

labbra pian piano sulle mie,

non dobbiamo svegliare

la natura che dorme.