Sulla terra ancor restò quaranta dì

Negyven napig még a földön maradt

E guardò i fugaci paesaggi.

És nézte az elmúló tájakat.

E disse: Qui è Giordano, qui è Calvario.

És mondta: Ez Jordán, ez Golgota.

Qua fu sudore e qua miracolo.

Itt verejték volt és emitt csoda.

E guardò i fanciulli nei loro giochi

És nézte, hogy a játszó gyermekek

Che sulla sabbia scrivevan gran croci.

Homokba írnak nagy kereszteket.

E guardò che in quiete sulla sua tomba

És nézte, hogy a sírján csöndesen

Cresceva l’erba e compariva l’ambra.

Megnő a fű és borostyán terem.

Poi si fermò sulla cima del Tabor.

Aztán megállt a Tábor tetején.

Come la luce, lieve era il suo cuor.

Oly könnyű volt a szíve, mint a fény.

La vita, come la piuma sentì,

Mint pelyhet, érezte az életet

E quietamente e muto al cielo salì.

És derűsen és némán mennybe ment.