Dietro di me la bella foresta blu del passato,

Mögöttem a múlt szép kék erdősége,

davanti a me la ridente semina verde del futuro.

Előttem a jövő szép zöld vetése;

La prima è sempre lontana, eppur non m’abbandona,

Az mindig messze, és mégsem hagy el,

quest’altra non la raggiungo, anche s’è sempre vicina.

Ezt el nem érem, bár mindig közel.

Sto vagando così sulla strada di campagna,

Ekkép vándorlok az országuton,

la qual è desolata, spoglia.

Mely puszta, vadon.

Sto vagando sconsolato

Vándorlok csüggedetten

nel presente, che permane in eterno.

Az örökké tartó jelenben.