La lontananza

A messzeség

Per un momento è lilla fiamma,

Egy percre csupa lila láng:

Terra fatata.

Tündérvidék.

Vágyam is ég,

S'infiamma anche l'anelito mio,

Mint alkonyi… nyulánk

Come di betulla snello tronco

Nyírfaderék.

Rivolto ad occaso.

Aztán kiég,

Színt, vágyat elnyel a falánk,

Poi ardendo consuma,

Nagy szürkeség.

Inghiotta brama e colore

Mily gyors a vég!

Il gran vorace grigiore.

Csak egyszer, szép tüzes világ,

Kigyúlsz-e még?…

Che veloce la fine!

Bel mondo rovente, una volta soltanto

Perché ancor non t'infiammi?

Mario De Bartolomeis e