Fata Morgana,

Földiekkel játszó

che inganni i mortali,

Égi tünemény,

sembri divinità,

Istenségnek látszó

Speranza cieca, falsa!

Csalfa, vak Remény!

Ti crea l'infelice

Kit teremt magának

e ti adora come protettore.

A boldogtalan,

Perchè mi inganni ancora?

S mint védangyalának,

Perchè mi sorridi?

Bókol untalan.

Perchè il buon umore finto

Sima száddal mit kecsegtetsz?

mi instilli?

Mért nevetsz felém?

Resta dove sei,

Kétes kedvet mért csepegtetsz

mi hai sollecitato,

Még most is belém?

ti ho creduto

Csak maradj magadnak!

e mi hai ingannato!

Biztatóm valál;

Nel mio giardino

Hittem szép szavadnak:

hai piantato narcisi,

Mégis megcsalál.

con ruscelli freschi

Kertem nárciszokkal

hai inaffiato i miei alberi,

Végig ültetéd;

mi hai coperto

Csörgő patakokkal

con mille fiori

Fáim éltetéd;

e la felicità

Rám ezer virággal

celestiale mi donavi.

Szórtad a tavaszt

Ogni mattina i miei pensieri

S égi boldogsággal

volavano come api verso i fiori.

Fűszerezted azt.

Mi mancava solo una cosa

Gondolatim minden reggel,

per la felicità completa,

Mint a fürge méh,

il cuore di Lilla ho chiesto

Repkedtek a friss meleggel

e me l'ha dato il cielo.

Rózsáim felé.

Ma ahimè, i miei fiori

Egy híját esmértem

si sono appassiti,

Örömimnek még:

alberi verdi e ruscelli

Lilla szívét kértem;

si sono essiccati.

S megadá az ég.

La mia gioia di primavera

Jaj, de friss rózsáim

divenne tristezza d'inverno,

Elhervadtanak;

tutto il bello che avevo

Forrásim, zöld fáim

ora è di un altro, immeritato.

Kiszáradtanak;

Oh, magari mi fosse

Tavaszom, vígságom

rimasta Lilla, solo lei,

Téli búra vált;

ora non mi lamenterei,

Régi jó világom

tra le sue braccia

Méltatlanra szállt.

i miei pensieri

Óh! csak Lillát hagytad volna

dimenticherei

Csak magát nekem:

e gli onori e la fama

Most panaszra nem hajolna

non desiderei.

Gyászos énekem.

Lasciami, Speranza,

Karja közt a búkat

lasciami in pace,

Elfelejteném,

tanto questo dolore

S a gyöngykoszorúkat

mi uccide.

Nem irígyleném.

Sento che la mia forza

Hagyj el, óh Reménység!

mi abbandona,

Hagyj el engemet;

l'anima il cielo,

Mert ez a keménység

il corpo la terra desidera.

Úgyis eltemet.

Per me, il prato è disadorno,

Érzem: e kétségbe

il campo è bruciato,

Volt erőm elhágy,

il boschetto è riarso,

Fáradt lelkem égbe,

il sole è scomparso.

Testem földbe vágy.

Belle melodie armoniose,

Nékem már a rét hímetlen,

fantasie colorate,

A mező kisült,

gioia, speranza, Lilla,

A zengő liget kietlen,

addio a tutte!

A nap éjre dűlt.

Bájoló lágy trillák!

Tarka képzetek!

Kedv! Remények! Lillák!

Isten véletek!

1803