Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

Per gli altri questo posto che significa,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

non posso saperlo,

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

per me è la patria, questo piccolo paese,

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

il luogo della mia infanzia lontana e felice.

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Come un ramo debole dal tronco dell'albero,

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

da esso sono cresciuto e spero che qua sarò anche sepolto.

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

Sono a casa. E se un cespuglio si china davanti a me,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

conosco il suo nome, il suo fiore,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

so chi cammina per la strada, e dove và,

a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

e so cosa potrebbe significare il dolore

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

di un tramonto rosso sulle mura delle case.

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,

Per chi vola su un aereo, è solo una mappa,

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

e non sa Vörösmarty Mihály* dove abitava;

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,

per lui che significa? Fabbrica e caserma,

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

ma per me: cavalletta, bue, campanile e mite casale;

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

nel binocolo egli vede campi e fabbriche,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,

ma io anche il lavoratore zelante,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

bosco, frutteto, uva e tombe,

s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,

tra le tombe una vecchietta, che pian piano piange,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,

e quello che da sopra è una fabbrica o ferravia

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

che distruggere si deve, per me è la stazione,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

e davanti il ferroviere, con bandiera rossa in mano,

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

da tanti bambini circondato, egli invia il segnale,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

e nel cortile della fabbrica ci gioca un cane.

s az iskolába menvén, a járda peremén,

E poi il parco: di vecchi amori conserva la traccia,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,

la mia bocca ricorda i baci al gusto di miele o fragola.

ím itt e kő, de föntről e kő se látható,

Sul marciapiede un giorno andando a scuola

nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

per non essere interrogato salivo su una pietra.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

Eccola qua, ma di sopra neppur essa si vede

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

non esiste apparecchio che la possa rilevare.

de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,

E' vero, siamo peccatori, noi come gli altri popoli,

és csecsszopók, akikben megnő az értelem,

e riconosciamo la nostra colpa, quando, come, dove,

világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,

ma ci sono anche innocenti, lavoratori o poeti,

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,

e lattanti, in chi crescerà la ragione,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

la conserveranno, nascosti in buie cantine,

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

finchè non arrivi la pace nel nostro paese,

1944. január 17.

risponderanno freschi loro alla nostra soppressa voce.

Coprici con le tue grosse ali, nuvola della notte.

Note: * e poeti ungheresi