Már egy hete csak a mamára

Da una settimana penso solo alla mamma,

gondolok mindíg, meg-megállva.

sempre di nuovo mi fermo a ricordarla.

Nyikorgó kosárral ölében,

Lei che saliva in soffitta,

ment a padlásra, ment serényen.

con un cesto pesante in mano, lesta.

Én még őszinte ember voltam,

Io ero ancora un uomo sincero,

ordítottam, toporzékoltam.

urlavo e scalpitavo

Hagyja a dagadt ruhát másra.

che lasciasse il bucato ad un altro,

Engem vigyen föl a padlásra.

che portasse me lassù, in alto.

Csak ment és teregetett némán,

Ma lei andava e stendeva

nem szidott, nem is nézett énrám

Non mi sgridava, non mi guardava,

s a ruhák fényesen, suhogva,

E i panni lucidi, fruscianti

keringtek, szálltak a magosba.

Spiccavano il volo in alto.

Nem nyafognék, de most már késő,

Non piangerei più adesso, ma è tardi,

most látom, milyen óriás ő –

Vedo solo ora quanto è grande,

szürke haja lebben az égen,

I suoi capelli grigi si muovono nell'alto,

kékítőt old az ég vizében.

scioglie il turchinetto nell'acqua del cielo.