Csak én birok versemnek hőse lenni,

L’eroe, della mia poesia, posso esser’ solo io,

első s utolsó mindenik dalomban:

in tutti canti miei, il primo e l’ultimo:

a mindenséget vágyom versbe venni,

dentro la poesia vorrei fondere l’intero universo,

de még tovább magamnál nem jutottam.

ma oltre a me stesso, non son mai arrivato.

S már azt hiszem: nics rajtam kívül semmi,

A volte, credo che oltre a me non esiste niente,

de hogyha van is, Isten tudja hogy van?

ma anche se ci fosse, Dio lo sa soltanto, com’è?

Van dióként dióban zárva lenni

Come la noce, dentro un guscio cieco, chiusa,

s törésre várni beh megundorodtam.

mi da la nausea aspettar’ che qualcuno lo rompa.

Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm,

Dal mio cerchio magico, non ho modo di uscire,

csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -

può varcarlo solo la mia freccia: il mio desiderio,

de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

ma l’intuito del mio desiderio è fallace.

Én maradok: magam számára börtön,

Io stesso, sarò sempre prigioniero di me stesso,

mert én vagyok az alany és a tárgy,

perché io sono il soggetto ma anche l’oggetto,

jaj én vagyok az ómega s az alfa.

ahimè, son io l’Omega e anche l’Alfa.