Napsugarak zúgása, amit hallok,

Brusio dei raggi solari, che sento,

Számban nevednek jó íze van,

Tuo nome in bocca ha un sapore buono,

Szent mennydörgést néz a két szemem,

I miei occhi guardano un tuono santo,

Istenem, istenem, istenem,

Oh, Dio mio, Dio mio, Dio mio,

Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:

Ieri l’anima mia confusa ha ammesso tutto:

Te voltál mindig mindenben minden,

Che in ogni cosa tu sei stata sempre il tutto,

Boldog szimatolásaimban,

Nel mio inseguire gli odori,

Gyöngéd simogatásaimban

Nelle mie delicate carezze,

S éles, szomoru nézéseimben.

E nei miei sguardi penetranti e tristi.

Ma köszönöm, hogy te voltál ott,

Oggi ringrazio, che sei stata presente,

Hol éreztem az életemet

In ogni luogo della mia esistenza,

S hol dőltek, épültek az oltárok.

Dove crollavano e s’erigevano gli altari.

Köszönöm az énértem vetett ágyat,

Grazie per il letto per me allestito,

Köszönöm neked az első sirást,

Ti ringrazio per il mio primo pianto,

Köszönöm tört szivü édesanyámat,

Grazie per mia madre dal cuore spezzato,

Fiatalságomat és bűneimet,

Grazie per la mia gioventù e le mie colpe,

Köszönöm a kétséget, a hitet,

Grazie per il dubbio e per la fede,

A csókot és a betegséget.

Per il bacio e ogni malessere.

Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek

Grazie, perché a nessun’altra devo niente,

Másnak, csupán néked, mindenért néked.

A nessun’altra, solo a te, per tutte le cose.

Napsugarak zúgása, amit hallok,

Brusio dei raggi solari, che sento,

Számban nevednek jó íze van,

Tuo nome in bocca ha un sapore buono,

Szent mennydörgést néz a két szemem,

I miei occhi guardano un tuono santo,

Istenem, istenem, istenem,

Oh, Dio mio, Dio mio, Dio mio,

Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,

L’anima mia è più leggera dopo la confessione,

Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm

Che sei stata tu la vita, mestizia, gioia, bacio,

S hogy te leszel a halál, köszönöm.

E che tu sarai anche la morte, io ti ringrazio.