Uram, olyan egyforma minden szolgád

Signore, son cosi uguali tutti i tuoi servi,

És oly egyforma minden templomod,

E son di ugual misura tutte le tue chiese,

S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra

E del tutto indifferente, se in cima della torre

Keresztet tűznek-e vagy csillagot.

Vien’ appuntato la stella o una croce.

Uram, én békén hagylak az imámmal,

Signore, con la mia preghiera ti lascio in pace,

De Te se kívánj a szívemtől semmit,

Ma non voler’ niente neppure Tu, dal mio cuore,

Vagyok kopott kőtábla, jaj sok zápor

Sono una tavola di pietra consunta, ahimè

Mosta le rólam a Te törvényeid.

Le acquazzoni hanno lavato via le tue leggi.

Uram, teremtők vagyunk mind a ketten,

Signore, siam’ creatori tutti e due,

Amily igaz, hogy a lelkem Te adtad,

Tant’vero che l’anima Tu me l’avevi data,

Olyan igaz, hogy én formállak Téged

E’ vero altrettanto, che son io che Ti plasmo,

És nincs Uram, én rajtam más hatalmad.

E su di me, Signore, non hai un altro potere.

Mégis Uram, míg ringsz egy fűszál selymén,

Eppur’ signore, mentre sul fil’ d’erba ti culli,

Amíg sötétlesz mélyén egy örvénynek,

Finché nereggi in fondo a una spira,

Amíg csillagbetűkbe írva látlak:

Finché Ti vedo iscritto con lettere di stelle,

Uram, lesz még találkozásom Véled.

Signore, io e Te ci incontreremo ancora.