A messzeség

La lontananza

Egy percre csupa lila láng:

Per un momento è lilla fiamma,

Tündérvidék.

Terra fatata.

Vágyam is ég,

Mint alkonyi… nyulánk

S'infiamma anche l'anelito mio,

Nyírfaderék.

Come di betulla snello tronco

Aztán kiég,

Rivolto ad occaso.

Színt, vágyat elnyel a falánk,

Nagy szürkeség.

Poi ardendo consuma,

Mily gyors a vég!

Inghiotta brama e colore

Csak egyszer, szép tüzes világ,

Il gran vorace grigiore.

Kigyúlsz-e még?…

Che veloce la fine!

Bel mondo rovente, una volta soltanto

Perché ancor non t'infiammi?

Mario De Bartolomeis e