Haragszom rád, mert fürtöd fekete,

Per le tue nere ciocche ce l’ho con te,

Haragszom rád csalárd kék szemedért,

Per i falsi azzurri occhi ce l’ho con te,

Mely rám oly bűvös láncokat vete,

Ché essi incantando han incatenato me,

Haragszom rád, kegyetlen ajkidért.

Per le tue labbra spietate ce l’ho con te.

Haragszom rád, mert nyugtom elveszett,

Per la mia perduta quiete ce l’ho con te,

Haragszom rád szilárd erényidér',

Per la tua solida virtù ce l’ho con te,

S mert bájid elrabolták lelkemet:

Ché le tue grazie han preso la mia mente,

És nincs remény, hogy többé visszatér.

E pel recupero non c’è alcuna speme.

1842 végén