Megszoktalak, akár a levegőt,

A te son abituato come all’aria,

bármerre nézek, mindenütt te vagy,

dovunque guardo, ti vedo ovunque,

szekrényem alján, a fiókjaimban,

in fondo dell’armadio, nei cassetti,

az agyvelőmben, és nem veszlek észre.

nel mio cervello e di te non mi accorgo.

De múltkor este, amikor bejöttél

Ma l’altra sera, quando sei entrata

szobámba, s mondtál valamit nekem,

nella mia stanza e hai detto qualcosa,

sok év után egyszerre ráocsudtam,

all’improvviso mi son reso conto,

hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve

dopo tanti anni sì, che tu sei qui,

ámulva néztelek. Szemem lehunytam.

non badando al tuo discorso guardavo

Ezt hajtogattam csöndesen magamban:

te attonito. Ho chiuso gli occhi.

"Megszoktam őt, akár a levegőt,

In silenzio ripetevo tra me e me:

Ő adja nékem a lélegzetet."

“A lei son abituato come all’aria,

il mio respiro è proprio Ella.

1931