Földiekkel játszó
Fata Morgana,
Égi tünemény,
che inganni i mortali,
Istenségnek látszó
sembri divinità,
Csalfa, vak Remény!
Speranza cieca, falsa!
Kit teremt magának
Ti crea l'infelice
A boldogtalan,
e ti adora come protettore.
S mint védangyalának,
Perchè mi inganni ancora?
Bókol untalan.
Perchè mi sorridi?
Sima száddal mit kecsegtetsz?
Perchè il buon umore finto
Mért nevetsz felém?
mi instilli?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Resta dove sei,
Még most is belém?
mi hai sollecitato,
Csak maradj magadnak!
ti ho creduto
Biztatóm valál;
e mi hai ingannato!
Hittem szép szavadnak:
Nel mio giardino
Mégis megcsalál.
hai piantato narcisi,
Kertem nárciszokkal
con ruscelli freschi
Végig ültetéd;
hai inaffiato i miei alberi,
Csörgő patakokkal
mi hai coperto
Fáim éltetéd;
con mille fiori
Rám ezer virággal
e la felicità
Szórtad a tavaszt
celestiale mi donavi.
S égi boldogsággal
Ogni mattina i miei pensieri
Fűszerezted azt.
volavano come api verso i fiori.
Gondolatim minden reggel,
Mi mancava solo una cosa
Mint a fürge méh,
per la felicità completa,
Repkedtek a friss meleggel
il cuore di Lilla ho chiesto
Rózsáim felé.
e me l'ha dato il cielo.
Egy híját esmértem
Ma ahimè, i miei fiori
Örömimnek még:
si sono appassiti,
Lilla szívét kértem;
alberi verdi e ruscelli
S megadá az ég.
si sono essiccati.
Jaj, de friss rózsáim
La mia gioia di primavera
Elhervadtanak;
divenne tristezza d'inverno,
Forrásim, zöld fáim
tutto il bello che avevo
Kiszáradtanak;
ora è di un altro, immeritato.
Tavaszom, vígságom
Oh, magari mi fosse
Téli búra vált;
rimasta Lilla, solo lei,
Régi jó világom
ora non mi lamenterei,
Méltatlanra szállt.
tra le sue braccia
Óh! csak Lillát hagytad volna
i miei pensieri
Csak magát nekem:
dimenticherei
Most panaszra nem hajolna
e gli onori e la fama
Gyászos énekem.
non desiderei.
Karja közt a búkat
Lasciami, Speranza,
Elfelejteném,
lasciami in pace,
S a gyöngykoszorúkat
tanto questo dolore
Nem irígyleném.
mi uccide.
Hagyj el, óh Reménység!
Sento che la mia forza
Hagyj el engemet;
mi abbandona,
Mert ez a keménység
l'anima il cielo,
Úgyis eltemet.
il corpo la terra desidera.
Érzem: e kétségbe
Per me, il prato è disadorno,
Volt erőm elhágy,
il campo è bruciato,
Fáradt lelkem égbe,
il boschetto è riarso,
Testem földbe vágy.
il sole è scomparso.
Nékem már a rét hímetlen,
Belle melodie armoniose,
A mező kisült,
fantasie colorate,
A zengő liget kietlen,
gioia, speranza, Lilla,
A nap éjre dűlt.
addio a tutte!
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!
1803