172.

172. dal

Dich erblick' ich in des Domes

Téged látlak az egeknek

Tiefem, klaren Himmelblau;

Magas, tiszta kékjében;

Dich erblick' ich in des Stromes

Téged látlak a vizeknek

Spiegelhellem, flüss'gem Grau;

Folydogáló tükrében;

Tags im lichten Flammenschimmer

Nappal a nap aranyának

Der dem Sonnengold entstrahlt,

Ragyogó láng-fényében;

Nachts, im wirren Silberflimmer

Éjjel a hold világának

Der dem Monde sanft entwallt.

Reszkető ezüstjében.

Und in jedem Punkt der Zeiten,

Minden időpercenetben,

In des Raumes fernsten Weiten

Mindennémű szegeletben,

Bist Verfolg'rin immer du -

Üldözőm vagy szünetlen -

Grausame! o schenk mir Ruh'.

Hagyj békét, óh kegyetlen!