Der Morgen wecket mich; mein höchstes Gut,

Midőn a hajnal elveri álmomat,

Ihr göttlich Bild tritt meinem Aug' entgegen.

S a fény csak lopva csúsz még rejtekembe,

Wie bebt mein Herz in süssen Liebesschlägen,

Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,

Auf lodert flammenhell die alte Gluth.

S ah, gyúladni érzem régi lángomat.

Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat

"Sie ist's, sie ist's!" so ruft mein wallend Blut.

A képnek hányom részegűlt hevembe.

Ich küss' die Luft, als wäre sie zugegen,

Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe

So sprach, so ging sie, so war ihr Bewegen,

Így sűlyede, elfogadván jobbomat.

So sank ans Herz sie mir voll Liebesmuth.

S most ezzel folynak, mint egykor vele,

A titkos, édes, boldog suttogások,

Wie einst mit Ihr, beginn' ein Flüstern ich

Vád, harc, megbánás, új meg új alkvások.

Jetzt mit dem Bild; verborgen, neckend, süss;

S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,

Nun holden Streit, nun Worte lieb und mild.

Kél a nap, s bélő a jaloux-nyiláson,

S sugárival körűle glóriát von.

Bis ich dies treibe, hebt die Sonne sich,

Schickt durch die Jalousieen ihre Grüss',

Umstrahlt mit Himmelsglorie das Bild.