172. dal

172.

Téged látlak az egeknek

Dich erblick' ich in des Domes

Magas, tiszta kékjében;

Tiefem, klaren Himmelblau;

Téged látlak a vizeknek

Dich erblick' ich in des Stromes

Folydogáló tükrében;

Spiegelhellem, flüss'gem Grau;

Nappal a nap aranyának

Tags im lichten Flammenschimmer

Ragyogó láng-fényében;

Der dem Sonnengold entstrahlt,

Éjjel a hold világának

Nachts, im wirren Silberflimmer

Reszkető ezüstjében.

Der dem Monde sanft entwallt.

Minden időpercenetben,

Und in jedem Punkt der Zeiten,

Mindennémű szegeletben,

In des Raumes fernsten Weiten

Üldözőm vagy szünetlen -

Bist Verfolg'rin immer du -

Hagyj békét, óh kegyetlen!

Grausame! o schenk mir Ruh'.