Midőn a hajnal elveri álmomat,

Der Morgen wecket mich; mein höchstes Gut,

S a fény csak lopva csúsz még rejtekembe,

Ihr göttlich Bild tritt meinem Aug' entgegen.

Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,

Wie bebt mein Herz in süssen Liebesschlägen,

S ah, gyúladni érzem régi lángomat.

Auf lodert flammenhell die alte Gluth.

Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat

A képnek hányom részegűlt hevembe.

"Sie ist's, sie ist's!" so ruft mein wallend Blut.

Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe

Ich küss' die Luft, als wäre sie zugegen,

Így sűlyede, elfogadván jobbomat.

So sprach, so ging sie, so war ihr Bewegen,

S most ezzel folynak, mint egykor vele,

So sank ans Herz sie mir voll Liebesmuth.

A titkos, édes, boldog suttogások,

Vád, harc, megbánás, új meg új alkvások.

Wie einst mit Ihr, beginn' ein Flüstern ich

S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,

Jetzt mit dem Bild; verborgen, neckend, süss;

Kél a nap, s bélő a jaloux-nyiláson,

Nun holden Streit, nun Worte lieb und mild.

S sugárival körűle glóriát von.

Bis ich dies treibe, hebt die Sonne sich,

Schickt durch die Jalousieen ihre Grüss',

Umstrahlt mit Himmelsglorie das Bild.