Duft des Rosmarins, der Feigen

Illatja rozmarinnak,

Honigsüsse, wie des Lasslieb

Mézíze a fügének,

Röthe, ist dem Aug', der Nase,

És a rukerc pirossa

Ist dem Mund gleich angenehm.

Szájunknak és szemünknek

S orrunknak is mi kellő?

Wie erst, wenn sie sich vereinen,

     Hát még, ha egyesűlnek

Diese angenehmen Reize? -

E kedves érzések? -

Schaue die gereifte Kirsche,

Ímé, az ért cseresznye

Die ist roth, und sie ist süss;

Mely édes és piross is,

Nardus duftet die Melone,

A sárgadinnye szagja

Nektar ist dem Gaumen sie;

Nárdus, s az íze nektár:

Rosen sind wie Sammt zu schauen,

A rózsa színe bíbor,

Ambra ist ihr Wohlgeruch;

S illatja fínom ámbra.

     De rozmarinnal együtt

Doch der Rosmarin, das Masslieb,

A kis rukerc, fügécske,

Feige, Kirsche, die melone,

Cseresznye, sárgadinnye

und die Rose sind vereinet

És rózsa öszveséggel

In der schönen Erdbeer Sammt. -

Van elvegyítve a szép

Gerne sieht das Aug' die Farbe,

Szamóca bíborában.

Ihren Honig liebt der Mund,

Szép színe drágalátos,

Und ihr Duft erfüllt das Haupt.

Mézíze szájat enyhít,

S illatja a velőkre,

Dich, geliebte Erdbeer! würd' ich

Mint egy nepente, felhat.

Auf der Götter Tafel setzen;

     Kedves szamóca! téged

Und wenn du auch sprechen könntest,

Én, - én az isteneknek

Und auch küssen, würdest du

S az istenasszonyoknak

Aehnlich Lilla's Lippen seyn.

Tennélek asztalára.

Sőt csak beszélni tudnál

És csókot adni, mindjárt

Hasonlatos lehetnél

A Lilla ajjakához.