Illatja rozmarinnak,

Duft des Rosmarins, der Feigen

Mézíze a fügének,

Honigsüsse, wie des Lasslieb

És a rukerc pirossa

Röthe, ist dem Aug', der Nase,

Szájunknak és szemünknek

Ist dem Mund gleich angenehm.

S orrunknak is mi kellő?

     Hát még, ha egyesűlnek

Wie erst, wenn sie sich vereinen,

E kedves érzések? -

Diese angenehmen Reize? -

Ímé, az ért cseresznye

Schaue die gereifte Kirsche,

Mely édes és piross is,

Die ist roth, und sie ist süss;

A sárgadinnye szagja

Nardus duftet die Melone,

Nárdus, s az íze nektár:

Nektar ist dem Gaumen sie;

A rózsa színe bíbor,

Rosen sind wie Sammt zu schauen,

S illatja fínom ámbra.

Ambra ist ihr Wohlgeruch;

     De rozmarinnal együtt

A kis rukerc, fügécske,

Doch der Rosmarin, das Masslieb,

Cseresznye, sárgadinnye

Feige, Kirsche, die melone,

És rózsa öszveséggel

und die Rose sind vereinet

Van elvegyítve a szép

In der schönen Erdbeer Sammt. -

Szamóca bíborában.

Gerne sieht das Aug' die Farbe,

Szép színe drágalátos,

Ihren Honig liebt der Mund,

Mézíze szájat enyhít,

Und ihr Duft erfüllt das Haupt.

S illatja a velőkre,

Mint egy nepente, felhat.

Dich, geliebte Erdbeer! würd' ich

     Kedves szamóca! téged

Auf der Götter Tafel setzen;

Én, - én az isteneknek

Und wenn du auch sprechen könntest,

S az istenasszonyoknak

Und auch küssen, würdest du

Tennélek asztalára.

Aehnlich Lilla's Lippen seyn.

Sőt csak beszélni tudnál

És csókot adni, mindjárt

Hasonlatos lehetnél

A Lilla ajjakához.