Ó, szegény megromlott s elfogyott magyar nép,

Ô pauvre nation magyare, décimée,

Vitézséggel nevelt hírrel vagy igen szép,

Toi qui, l’épée au poing, conquis ta renommée,

Kár, hogy tartatol úgy, mint senyvedendő kép,

C’est pitié de te voir ce visage fané !

Elémenetedre nincs egy utad is ép.

Devant toi, nul chemin qui ne soit condamné !

Kedvelt, böcsült véred lett csúfoltságossá,

On se rit de ton sang qu’on admirait naguère !

Szablyádnak bév zsoldja nagy olcsóságossá,

Ton sabre est à solder, qu’on mettait à l’enchère,

Megcsorbult nemzeted változott korcsossá,

Peuple exsangue, réduit jusqu’à dégénérer !

Neved ékessége utálatságossá.

Et si l’on dit ton nom, c’est pour s’en écœurer...

Föld reménségére felnevelt úrfiak

Ta jeunesse bien née, hier l’espoir du monde,

Szemétre vettetnek úgy, mint köz tyúkfiak,

Gît, comme poulets morts, sur un fumier immonde.

Zsírokkal hízódnak az idegen fiak,

L’étranger se repaît de sa graisse. Et pourtant,

Hozzád nem különbek, mint az ördögfiak.

N’a pour toi plus d’égards que les fils de Satan.

Hazádnak szép vége mindenütt csonkán áll,

De partout va fondant ta forme bien-aimée.

Sereged szép száma fogy, romol s szállton száll,

Chaque jour un peu plus s’émiette ton armée.

Ínséged nő s árad, veled egy ágyban hál,

La détresse en ton lit vient prendre son repos ;

Bév étkeid helyett rakódik apró tál.

Un repas misérable à présent est ton lot.

Ki szánhat? bánd magad nyomorúságidot,

Nul n’a pitié de toi ! Pleure seule et te navre !

Mert nézi s nem érzi az csak romlásodot,

Qui pourrait te refaire et guider vers le havre,

Aki építhetné te szép országodot,

S’il voit ta déchéance, il n’y prend part en rien,

Könnyen múlatja el csak zálaglásidot.

Et, d’un cœur léger, sème à tous les vents ton bien.

Sem pénz, jószág mostan, s méltó árú posztó

Chichement l’on te paie ; on refuse tes offres

Nem indít, hogy szolgálj, megszűkült az osztó,

Et tu manques de tout : argent, bétail, étoffes.

Csudáld, hogy minden rend nem kóborló s fosztó,

Encor beau que barons ne détroussent les gens,

Az nagy orv mert kicsint szörnyebb felakasztó.

Puisque petits bandits sont pendus par les grands !

Ó, kedves nemzetem, hazám, édes felem,

Ô Nation, ô bien-aimée, ô douce et tendre !

Kivel szerelmetes mind tavaszom s telem,

Toi dont je suis épris en mai comme en décembre !

Keseregj, sírj, kiálts Istenedhez velem;

Pleurons, crions vers Dieu ! Et que par ce poème

Nálad, hogy szeretlek, legyen ez vers jelem.

Tu puisses tout au moins savoir combien je t’aime.