Mint a bókos szentek állnak a fülkében
Dans leur niche, ces saints respectables et beaux
kívülről a szemnek kifaragva szépen,
semblent pleins d'harmonie pour qui les voit de face;
de befelé, hol a falnak fordul hátok,
mais désillusion s'ils nous tournent le dos;
csak darabos szikla s durva törés tátog:
là ne sont que rocs bruts, que fissure et crevasse.
ilyen szentek vagyunk mi!
Voilà les saints que nous sommes!
Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket,
De quelle pierre rude a-t-on sculpté nos âmes?
hogy bús darabjai még érdesen csüngnek,
Tant d'ébauches ici souhaitent leur artisan!
érdesen, szennyesen s félig születetlen,
Informes et salies, échappant à la flamme
hova nem süt a nap, hova nem fér a szem?
du regard des humains et du ciel pénétrant.
Krisztus urunk, segíts meg!
Seigneur Jésus, aide-nous!
Hallottunk ájtatós, régi faragókat,
Autrefois existait, dit-on, de vieux sculpteurs;
kik mindent egyforma türelemmel róttak,
leur piété était grande, et leur patience sage:
nem törődve, ki mit lát belőle s mit nem:
Ils soignaient tout détail dans l'œuvre de ferveur
tudva, hogy mindent lát gazdájuk, az Isten.
car Dieu mieux que chacun contemplait leur ouvrage.
Bár ilyenek lennénk mi!
Ah! Si nous étions comme eux!
Úgyis csak az Úr lát mindenki szemével,
Oui, le Seigneur voit tout d'un regard merveilleux,
s hamit temagadból szégyenkezve nézel,
et la honte, le mal que tu caches en toi;
tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden által
âme, sois terrifiée, puisqu'à travers tes yeux
az Isten is nézi, az Isten is látja!
Dieu le regarde aussi et Dieu aussi le voit.
Krisztus urunk, segíts meg!
Seigneur Jésus, aide-nous!
Óh jaj, hova bujhatsz, te magadnak-réme,
O monstre de toi-même, hélas! où peux-tu fuir
amikor magad vagy az Itélő kéme?!
En étant le guetteur de ton souverain juge?
Strucc-mód fur a percek vak fövenye alá
Dans le sable du Temps ta face peut s'enfouir,
balga fejünk, – s így ér a félig-kész Halál,
la Mort que tu oublies surprendra ton refuge.
s akkor mivé leszünk mi?
Que deviendrons-nous alors,
Gyónatlan és vakon, az évek szennyével
Sans rémission, empreints de la crasse des ans,
löknek egy szemétre a hibás cseréppel,
avec les pots cassés l'on nous jette aux ordures;
melynek nincs csörgője, s íze mindörökre
insonores débris qui tombent à présent
elrontva, mosatlan hull vissza a rögbe.
dans la poussière avec leur goût de pourriture!
Krisztus urunk, segíts meg!
Seigneur Jésus, aide-nous!
Ki farag valaha bennünket egészre,
Quel sculpteur nous fera sans failles ni défauts?
ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne,
Nous n'avons ni ciseau pour modeler nos cœurs
ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló,
ni marteau ni poinçon pour percer les cachots
legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró?
où gisent nos tourments des noires profondeurs.
Szenvedésre lettünk mi.
Nous sommes nés pour souffrir.
Szenvedni annyi, mint diadalt aratni:
Mais souffrir signifie remporter la victoire.
Óh hány éles vasnak kell rajtunk faragni,
Sur nous s'exerceront bien des lames aiguës
míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya
avant que le Seigneur nous admette à la gloire
beállítson majdan szobros csarnokába.
de figurer parmi les célestes statues.
Krisztus urunk, segíts meg!
Seigneur Jésus, aide-nous!